Azért az olyan jó, hogy van olyan, akivel ugyanott, ahol abbahagytuk, még akkor is, ha közben ezer minden más történt, sőt, lehetne ezer oka, hogy fel se vegye a telefont nekem, de ő mégis, és még így is tud nekem örülni, és tudunk együtt nevetni, pedig a régi nagyon hasonló hétköznapjainkhoz képest két olyan távoli világban élünk már, ő kicsit, de csak kicsit konstans irigyli az enyémet, én meg néha nagyon, de akkor nagyon az övét. De akkor is. Szóval hüpp. Ez jó ez. Hüpp.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
1 megjegyzés:
:)))
nekem annyival jobb, hogy Te legalább írsz blogot, úgyhogy hiába is akarnál, nem tudsz megszökni, és ha Tücsök-hiányom van, legalább van hova lesni :)
Puszi! V
Megjegyzés küldése