Önmeghasonulás

Végre-végre-valahára lejutok Malac próbára. Szerintem az utolsó koncertünk óta nem láttam a Malackákat. Kreatív próbák voltak, ahhoz én csak a majdnemkész-állapotban kellek. Meg úgysem értem volna rá. Na de végre, végre ott vagyok, dolgozunk együtt és két és fél óra nézeteltérésekkel és önmarcangolással tarkított kőkemény agymunka után ott a zseniális végeredmény. Tényleg nagyon tetszik: aktuális téma, az elmaradhatatlan vicces megfogalmazásban, van benne dinamika, elkülöníthető zenei egységek, egyre jobbak az énekszólamok, minden hangszernek helye van, szerepe van, úgy értem a hegedűm sem veszik össze a fúvós szólamokkal, néha szépen együtt dolgozik a három hangszer, néha békés párbeszédbe elegyednek, mindenki a saját nyelvén, érthetően, artikuláltan, vagyis végre itt is hozom a saját formámat...

Próba vége, imádott Kohutandrisunk ráncolja a homlokát:

- Mit gondoltok? Nem lett ez túl csiboros? Úgy értem ők csinálnak most ilyen hegedűs popzenét...

VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááááááááááááááá! :-/

Azt hiszem én, a Tücsök, Egyedi Termékjellemző lettem. Egy Megkülönböztető Előny. Egy Unique Selling Proposition.

Azt hiszem az sem kizárt, hogy önálló Brand leszek.

Azt hiszem vigyáznom kell, hogy nehogy kiszorítsam saját magam a piacról.

Azt hiszem a piaci termékversenyben önmagam előtt futok.

Azt hiszem most úgy tűnhet, hogy az előző mondatokkal megpróbáltam felülpozícionálni magam, pedig csak a skizofrén helyzetet próbálom leírni. 

Azt hiszem agyamra ment a marketing tanulás.