Zümm!

Nos, azt hiszem határozottan örülök, hogy senki nem látott ma engem 6 és 7 óra között. Többször eszembe jutott, hogy spontán égést produkálva hullanék össze egy kupac hamuként, ha viszontlátnám magam miközben latin dallamokra riszálom a fenekem, körülöttem csujjogató fitnesz-asszonyokkal... Ámde annak ellenére, hogy az oktatónk (csak helyettes) már-már szinte ember füllel nem érzékelhető tartományokban sikítozott, hogy JOBB és BAL és JOBB, továbbá sajnos még érzékelhető tartományban énekelt is néha, egy idő után kénytelen voltam belátni, hogy nem csak emiatt vigyorgok. Hanem mert tetszik, amit csinálok. Még ha elsőre sok kifogásolni valót is találtam a koordinációs képességemben és mozgáskultúrámban, akkor is tetszik. Igyekeztem keveset pislogni a tükörbe és magasról tenni a hiúsági kérdésekre...

Mosolyogni pedig jó. 

Mozogni jó. 

Csípőt riszálni jó.

Tánclépésekben indulni vissza az istennő megjelenési formám felé... nagyon jó!