Tücsökörségek

Tegnap meglátogatott a fogadott öcsém (aki zenész, sőt-mi-több, igencsak foglalkoztatott ír fúvós és skót dudás), meg a csaja (aki - nahát, nahát - szintén zenész). Csip-csirip-csevegtünk mindenféle csip-csup zenei témáról, például arról, hogy éppen ír dobot, azaz bodhrant szándékozik venni. Én meg prüntyögtem valamit a bodhran helyes karbantartásáról, amit elvileg néha ápolgatni kell dubbinnal, ami marhazsír, de én véletlenül blubbert mondtam, ami bálnazsír. Ezen jól elmókáztunk, hogy minek is nyírnánk ki egy egész bálnát, azért, hogy egy tégelynyi bálnazsírhoz jussunk, aztán eszembe jutott a megoldás:

BÁLNA SZÉPSÉGSZALONT KELL NYITNI!

Mekkora üzlet lenne! Gondoljatok csak bele! Felkel reggel a bálna, belenéz a víztükörbe és aszondja:

-ÚRISTEN! ÚGY NÉZEK KI, MINT EGY BÁLNA!

És akkor elmegy a víz alatti szépségszalonba, egy kis zsírleszívásra. Mi meg eladjuk a bálnazsírt éhes és fázó eszkimóknak, kérges tenyerű halászoknak, meg idióta ír zenészeknek. És mindenki happy. 

Nem is értem, hogy ez eddig miért nem jutott eszébe senkinek...