Bötyárkodás, 3. rész

Harmadik nap délelőtt, mivel úgyis kirakták a szűrünket a szállóból, csomagostul elindultunk kulturálódni. Először is megtekintettük a Tájházat, ahol ugyan a Bakony népművészetéről* nem sokat tudtam meg, de ahogy már az ilyen helyen lenni szokott, láttunk jó sok innen-onnan összehordott régi használati tárgyat. Volt például jó néhány század elején divatos konyhai falvédő. Általában ezek piros vagy kék hímzőfonállal készültek, de itt akadt egészen modern színes, törpés mintás is. A kedvenceim mégis ezek:

(* A helyzet az, hogy ez NEM a Tájház hibája. Én népművészet alatt kizárólag a tájegységek szerinti hímzésstílusokat értem, mert az érdekel.)

Hirtelen Tájházlázat kaptunk, így elcsíptük A DÉLELŐTTI buszt, amely Zirc felé megy és ott is néztünk egy kis népművészetet a Reguly Antal Múzeumban. Az állandó kiállítás egyik fele arról szól, hogy Reguly Antal, iskolái végeztével elindult Prágába, majd véletlen az Uralban találta magát. Gyanítom ő is azzal a Bakony térképpel közlekedett, amivel én. De legalábbis hozzám hasonló kvalitásokkal rendelkezik földrajzi tájolásból. A finn-ugor kutatásainak emlékeit elnézegetve arra jutottam, hogy az egész elmélet tévedése onnan eredeztethető valószínűleg, hogy sok tudós kortársához hasonlóan eredetileg Reguly is német anyanyelvű volt, és az akkoriban használatos fonetikus (értsd: itt-ott sch-kat is tartalmazó) magyar helyesírás néhol tényleg emlékeztet az arra élő népek kiejtésére. No de ki vagyok én, hogy belekotyogjak a nagy történészek dolgaiba. 

A kiállítás másik fele népművészetről szól, egy padlásnyi szerszám és berendezési tárgy alkotja, köztük  néhány hímzett textília, amiből a Luczinak a legjobban a "párnahéj" kifejezés tetszett.

A zirci Arborétumot is megtekintettük, jót sétáltunk benne. Sajnos bőven találkoztunk vihar által kidöntött fákkal, melyek valószínűleg több száz éve álltak már ott. Most kicsit ledőltek pihenni. :(
Az Arborétumnak egyetlen hiányossága van: nincs csibor a tóban. Mondjuk én sem szívesen laknék benne.

Zircről meg kellett állapítanunk, hogy valószínűleg valamely apátsági szép hagyománynak köszönhetően, ez a kenyér és bor városa. Ugyanis. A főtéren és környékén, mely a város 60%-át teszi ki, 6 pékségen, 2 szupermarketen és két hamburger kínálattal rendelkező falatozón kívül a következő típusú vendéglátóegységek találhatóak csak:

• kocsma
• presszó (= kocsma, kávékínálattal)
• kisvendéglő (= kocsma, chipskínálattal)
• vendéglő (= egykori étterem, ma konyha nélkül üzemel, vagyis kocsma)

Étterem is van valahol, egy-két városszéli panzióban állítólag akad. 

***

Mí & máj frendsz rovat:
Tücs: -Vegyünk ásványvizet is a boltban?
Lucz: -Ne vegyünk, majd veszünk indulás előtt hideget, ott a buszmegállónál az Eszterben. Vagy mi. Marcsi Csemegében.
Tücs: :)