Cs-vel, mint a csokoládé...

Elmondom nektek, hogyan NEM szabad csokoládét nassolni.
Ha már hagytuk magunkban megszületni a VÁGYat, akkor ne rontsuk el az élményt a következő módon:

• negyed órán keresztül mérlegeljük a közértben a csokoládéválaszték ár/érték arányát
• szívünk szerint valami méregdrága de nagyon finomat ennénk, mondjuk aranyelefántosat
• de legalábbis lelkesen szemezünk egy egészmogyorós lilatehenessel
• vagy akár lehetne hazai kistehenes is, abból fincsi a fehér is, meg a barakkoskeszkes
• végül győzedelmeskedik a "hallgassunk a szívünk helyett az eszünkre" stratégia: ha már nasizunk - amit ugye nem kéne, mert ugye amúgy is komoly hátránnyal indulunk neki az idei bikiniszezonnak (ezzel talán csak B nem értene egyet, az egyetlen férfi, aki legboldogtalanabb és legsoványabb nyaramon rám ripakodott, hogy hízzak már pár kilót, mert rémesen fogok kinézni fürdőruhában) (napersze hozzátenném gyorsan, hogy idén nincs is bikiniszezon, csak gumicsizma szezon van, vádliban meg jó vagyok), szóval ha már nasizunk, legalább legyen egészséges és lemondóan kiválasztunk egy étcsokis-mogyorós hétmétertibist
• a kasszánál állva már pontosan tudjuk, hogy rosszul döntöttünk, ugyan megúsztuk a kis kihágást olcsón, de nem fogjuk élvezni, ettől pedig máris lelkiismeret furdalásunk van
• a lelkiismeret furdalásnál semmi nem hizlal jobban

Mindezek tetejében, a csomagolás kibontása után a következő látvány fogadott, már nem is okozva meglepetést: a csokin finom fehér kicsapódott réteg, amúgy az egész nemfinom. Hát így nem szabad csokit venni.