Fringe Fesztivál 2010, Pécs

Idén Pécsre, Európa Kulturális Fővárosába költözött a Fringe. A Lájthóz pedig tiszteletét tette ott is, főleg, hogy végre kipróbálhattuk az új M6-ost (két óra alatt megtehető az eddig majdnem négy órás út... elképesztő élmény!), beleértve a négy részes alagútláncot, amiből kettőt feleslegesnek ítéltünk, de gondolom az volt a koncepció, hogy ha már fúrunk, akkor fúrjunk sokat, túl sok lehetőségünk erre idehaza úgysincs. Pécs elég sok botrányt kavart az utóbbi két évben az előkészületekkel, de meg kell mondjam, kár volt a sok aggodalom, igazán Cool Túrást hoztak össze. Csak gratulálni tudok ahhoz az elemi erővel eluralkodott káoszhoz, amit alkottak: a főbb terek és utcák mind járhatatlanok, még a felújítás elején tartanak, a belvárosban gyakorlatilag mindenhol gödrök és ronda korlátok teszik lehetetlenné a közlekedést. Hiába értünk le két óra alatt Budapestről, a rendezvényhelyszín megközelítése kb. egy újabb órát vett igénybe az össze-vissza útlezárások és egyirányúsítások miatt. 

A koncert maga fél órás volt mindössze, de ezt a fél órát lelkesen agyongyakoroltuk a héten. Az össze-vissza változó program szerint esetleg lett volna lehetőségünk akár 40 percet is játszani. Mint kiderült, tényleg csak esetleg. Ha például nem esik az eső és nem az esti beltéri koncerthelyszínen játszunk a szabadtéri helyett. Így az is nagy elkeseredést okozott néhányunkban, hogy picit kicsúsztunk az időből és le kellett hagyni a tervezett tizedik számot a listáról. Pedig sajnos tény, hogy tíz Lájthóz szám, konferálás nélkül önmagában MINIMUM 10x3 percet vesz igénybe. Minimum. Én azért jól éreztem magam, tetszett a saját produkciónk, az elégedetlenkedők táborát nem vagyok hajlandó gazdagítani, főleg meg piciny közönséget is nagyon szívesen elvarázsolok bármikor és ez most is sikerült. 

A Nemlétező Véletlenek (aka Sors) aranyos kis fintorának köszönhetően az a két zenekar, akikhez komolyabb ismeretség fűz, pont előttünk illetve velünk egy időben játszott a fesztiválon, természetesen mindketten másik helyszínen. Így sem a volt osztálytársaimból álló Mozaikot, sem a bemutatásra nem igen szoruló JustKiddin zenekart nem hallottam, és hát ők se minket. Szerencsére koncertjeink előtt is - után is volt alkalmam összefutni legalább Gergővel és Noéval, így a nagy zenekari közös vacsizáshoz is csatlakoztak többed magukkal. 

Bevallom, az egész bejegyzést csak azért írtam meg, hogy elmeséljem, miért is győzködött minket Gergő, hogy az étlapról a Zagyvasaláta elnevezésű tételt válasszuk. Szerinte pont ez illett volna hozzánk, amit  később a következő beszélgetéssel sikerült tökéletesen alátámasztanunk:

Noé: - Mikor kicsi voltam, egy pár évig Franciaországban éltünk, és állítólag imádtam csigát enni. Bele sem bírok gondolni, brrrr...

Tücs: - Én meg kifejezettem szerettem a tyúkhúslevesben a csirkeszívet meg a csirkezúzát. Aztán amint rájöttem, hogy mik ezek, azóta nem eszem meg egyiket sem.

Noé: - Pedig a csirkeszív finom!!! Komolyan azért zavar, mert egy szerv?

Tücs: - Igen. Ellenben a májat például kifejezetten szeretem most is. 

Noé: - Pedig az is szerv. A legfontosabb szerve a csirkének. Például, ha nem lenne, hogyan tudna sörözni???

Tücs: -  :-o  :-D