Azt álmodtam nemrég, hogy biosztanárnéni vagyok (megint/újra/végre) és ötödikesekkel van környezetismeret órám, de nem a tanteremben, hanem valami hatalmas tankertben, ahol rengeteg kis medence van az ágyások között, nyilván a vízi életközösségek szemléltetésére. A gyerekek meg rohangáltak ide-oda, meg mindenféle állatkák is rohangáltak ide-oda, meg még volt ott egy csomó szülő is, aminek nagyon nem örültem, mert ők aztán zavaró tényezők tudnak lenni egy környezetismeret órán. Helyettem ne fegyelmezze senki a saját kölkét, arra ott van az iskolán kívüli idő és úgysem értünk egyet abban, hogy a gyereke rossz-e vagy nemjó. Én kérem a tanárok által legrettegettebb osztályban vizsgatanítottam és imádtam őket, amiért elevenek voltak és nagyszájúak, mert legalább aktívak voltak az órán, míg a többi osztály kábé aludt. Aztán a gyerekek megpróbáltak meggyőzni, hogy lakik itt kardszárnyú delfin is és én meg nagyon buzgó tanár néni módra elkezdtem őket rávezető kérdésekkel ostromolni, abból a célból, hogy jöjjenek rá maguktól, hogy miért nem lehet édesvízben tengeri állatot találni, holott én magam is láttam a kertben pingvineket, ami kissé rácáfol az indokaimra. Namosteztelemezzekivalaki.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése