Pacskovszky után szabadon

Ha eddig nem tudtátok volna, a boldogság színe a narancssárga. Vad, élénk, forró mediterrán életérzést idéző, szemet gyönyörködtető narancssárga. Olyan, amelyikre besüt a nap reggel és lenyűgözően vibráló, tömény sárgává válik, este pedig nyugtató, álmos-fakó pasztellként dereng az éjjeli lámpa fényénél. Olyan, ami az előterébe helyezett élethírnök zöld növényeket még zöldebbé és élőbbé varázsolja. Olyan, amit megpillantva csak mosolyogni tudsz.

Eddig a szentimentál, innét a sztori. Elutaztam három napra Erdélybe, amit szívemcsücske úgy vészelt át, hogy átvonult két napra a Virágos pasijához, aki azzal a füllentéssel száműzte otthonról a Virágost, hogy NO MA'AM hétvége van és egész hétvégén virtuálisan lövöldöznek egymásra, majd ketten fiúk virtuális lövöldözés helyett felrobbantottak egy régi, használaton kívüli konyhát, inklúding egy teljes konyhaszekrénysor szétszabdalását és eltüntetését, majd szép kapucsínóbarnára mázolták a helységet és a Virágos megkapta Valentin napra, mint vadiúj hálószobát. Gondolom örült, meg én is, mert így lekötötték valamelyest a 72 órányi hiányom elviselésére kárhoztatott Luczit.

Csakhogy aztán nem telt bele 48 óra és én megint elutaztam, ezúttal 5 napra. Ehhez már komolyabb kihívást kellett keresni, úgyhogy ugrasztva lett (többek közt) a Virágos pasija, hogy akkor most lehet viszontszíveskedni. Így hát szétrobbantották a régi Oroszlánbarlangot és a lakás másik végében található valamelyest tágasabb tárolószobát, majd ez előbbiből összedobtak egy nagyon praktikus és rendezett gardróbot, utóbbit meg kifestették vadiúj hálónak.
Maga az akció nem volt számomra meglepi, csak a végeredmény, mert a tervekről már hallottam korábban. Csak akkor még valahogy ilyen formában: "Mit szólnál Édes, ha nem fehér lenne majd a fal, hanem mondjuk valami halványsárga?" Úgy tűnik Luczi inkább mégis unta a banánt, mert jött a hívás Ausztriában, hogy khm, izé, hát ez kicsit erősebb lett, a háttérben meg üvöltöttek a többiek, hogy "Kukásnaraaaaancs!"
Vasárnapra megszáradt a narancs fal, felkerültek a polcok, rajtuk katonás rend és a gardróbnak hála jutott nekem is egy egész saját szekrényke, két polccal és két fiókkal, hogy legyen hol rendetlenkednem. A végeredmény szerintem fenomenális, csodálatos, ájmínváááááóóóóóó!

A pasim egy tízezermester. De tényleg. Prrrrrr.