Frankó fónia

Kedd este a Gödörben Frankofón ünnepkedés vót. Fellépett a Szíkjúemdí, akik egy remek francia zenekar, a számomra meghatározhatatlan stílusból. (A wikipédia szerint rezesbanda ska-funk hatással.) A meglehetősen gyér számú közönség ellenére fergeteges bulit csaptak (persze csak utánunk). Különösen tetszett, hogy többször is lesétáltak hangszerestül a színpadról és a nézőtér közepén folytatták a koncertet. Ez ilyen francia szokás lehet, a tavalyi banda is ezzel parádézott. A csúcs a basszus szólam volt, egy igazán nagyon korrekt basszusszólam, amit először nem értettem, hogy honnan jön, majd leesett, hogy egy hatalmas tubából... Zseniális. A Luczival olyat táncoltunk, hogy csak na.

Persze ugye előtte felléptünk mi Malacok is. A Gödör honlapján azt merészelték rólunk írni, hogy csinos énekes lányok és fiúk vagyunk, mármint gondolom az Anyett, a Borovitz meg én. Nem állítom, hogy fergeteges nagy buli volt, mert ahhoz kevesen álltak a színpad előtt. Bár akik ott álltak, azok kitettek magukért. Etusnak külön dicséret jár, mert csak miattunk eladta a Rammstein koncertjegyét és még táncolt is. A Huginak is külön dicséret jár, mert eljött, táncolt, vigyorgott és még remek gólokat is rúgott a csocsóasztalon. Áj láv Hugi! (Csakhogy jól összezavarjak mindenkit, Hugi nem azonos Hugóval, mert Hugó az én húgom, a Hugi meg a Luczi nővére...) Brumma brummarum, én azért élveztem a visszafogott hangulatú koncertet is, mert már nagyon hiányzott a nagyszínpad. Biztos a táncos múlt kísért, de szeretem ha van hely ugrálni.

Képek itt. Kap egy pacsit, aki emléxik, hogy mire mutogattam az ötöst...