Álmok, álmok...

(Koncertbeszámolókat akartam írni, de majd azt holnap.)

Éppen megtudtam elalvás előtt, hogy mennyire jó lesz nekem, mikor majd a kis tornácos házikónk tornácán várhatom az unokákat, illetve majd a nagyapjuk várja őket, mert valakinek az almás pitét is meg kell sütni, de a macskánk majd ottan dorombol a kemencénél, valami ülőpárnán, amit hímeztem neki, hogy legyen mit összeszőröznie. (Majd alföldi szőrhímzést kap, ha-ha-ha.) Szóval majd jön a három gyerek, meg a kilenc unoka, plusz a menyek és vejek, aztán majd ricsajoznak, meg falatoznak, meg fröccsöznek, mert olyan rémes borunk lesz, hogy az csak fröccsnek jó, de majd lesz málnás és akkor főzhetek málnapálinkát, mert egy igazán belevaló nagyi olyat is tud (ugye Eni?), meg majd lesz szép csillagos egünk, meg gyümölcsfáink, meg még kutyánk is, meg teknőseink, meg kertben sátorozhatnak a lurkók, meg hűdejóislesz, jajjdeszépislesz, doromb doromb purrrrrrr, prrrrrr... prr... zzz...

Erre azt álmodtam, hogy valami furcsa amerikai típusú házban élek, a szobámban nagyon szelíd oroszlánok és macskák laknak, jó sokan. Az anyám Lorelai, a Gilmore Girlsből, de egy pszichopata nő, néha átváltozik a saját gyerekkori énjévé és összeszurkálja magát, meg a családtagjait, úgyhogy rettegett tőle rendesen mindenki, de én aztán mérges is lettem, mert egyszer hadakozás közben megkarcolta véletlen a Luczit. Azt meg nemá és különben is hogyképzeli. Aztán még karácsony is volt, én bosszankodtam, hogy 24-én már bezárnak az üzletek korán, pedig farmert akartam még venni (aktuális probléma), de már menni kellett valami családi ebédre, valami furcsa nagy rokonságba. Valamiért még vissza kellett rohannom és akkor kiderült, hogy a szobám csendes és üres, eltűntek az oroszlánok, meg a macskák, mert a pszichopata Lorelai-anyám szándékosan nyitva hagyta a teraszajtót és kiszöktek mind. Úgyhogy pánikoltam és szaladtam ki a parkba a ház mögött, hogy begyűjtsem az állatokat, mielőtt feljelentenek, vagy lelövik valamelyik oroszlánt, mert veszélyesnek hiszik, pedig nem az. Mert a parkban meg persze csomó gyerek kószált és persze mind pont arra jött, amerre az oroszlánok sétáltak. De már jött sajna az állatvédő bácsi is, pedig pont sikerült első parancsszóra az összes állatot hazaterelni, akik között érdekes módon addigra már volt minden, nem csak macska meg oroszlán. Például a bácsi egy hosszú listát lóbált és elképedve kérdezte, hogy nekem tényleg van-e ilyenolyan valaminagyonfurcsanevű állatom, mire mondtam, hogy igen, négy is és erre füttyentettem és megjelent négy kolibri. Aztán valami nagyon csipogott és mondta a Luczi, hogy most már elkésünk a dógozóból, márpedig most neki a Bótos a főnöke, úgyhogy olyat nem lehet.

Etus szeret ilyeneket elemezni, de úgyis mindig azt hozza ki belőle, hogy már gyereket akarok. Én azt hiszem, hogy szabadon eresztem az oroszlánokat önszántamból. Reszkessetek! :)