Az uccsó

Idén, legalábbis.

Jövőre pediglen új év lesz. Az lesz biza. Komolyan is veszem, ígérem, hiszen most leszek majdan harminc. Ehhez már szoktatni kell magam már most. Harminc. Arcimnh. Chinarm. Minharc? Szép szó. Majd lesznek ilyen változások, gondolom, de főleg az lesz, hogy most már akkor kitaláljuk, hogy mit is gondolunk miről és hogyan is szeretnénk a dolgokat valójában. Kezdetnek máris meggypirosra festettem a körmeimet. Ilyet még nem tettem velük soha. De végül is most már miért ne? Ebben az egészben most még nem látszik a logika, de majd lesz nekije az is.
Majd írok még sok mindenről, a varrósdobozról, meg a tegnapról és a tegnapelőttről, amely napok bármelyike elment volna korrekt évzárásnak, de reggelre kiderült, hogy nem úsztam meg ennyivel, ma is lesz nap. Majd lehull a lepel a málnapálinka kálváriájáról, Jocóról, akivel már megint nem törődtek, Tücsök O'Sullivanről és a White Terrorról. Just wait and see.

Most pedig, megyek, mert jön a Marcsirinandzséla meg a Bótos ide, aztán jól elbúcsúztatjuk a Zévet. Talán remélhetőleg kinézünk a Vörösmarty térre Kerekes Bandre. Majd meglássátok.
Jó bulit mindenkinek!