Aranka

A karácsonyi ünnepsorozat első két napját Bösziben és Tisziben töltöttük, mely földrajzilag nem teljesen helyes elnevezések a nagyszülők lakhelyeit hivatottak illusztrálni. Tiszi nekem teljesen újdonság volt, de nekem minden az, mert nekem az összes nagyszülőm pesti lakótelepekre lett beköltöztetve, mire én megszülettem. Persze volt kertjük, ahol termelték maguknak a kerti zöldségeket és a befőznivalót, de az akkori szokásoknak megfelelően ennek a kertnek cirka 40 km-re kellett lennie a várostól, szigorúan minimum egy-másfél órás vonatozás, volánbuszozás majd még negyed óra gyaloglás távolságban. Bár vehettek volna anno balatoni telket is, ez a lehetőség senkit nem izgatott, hiszen kinek kellett a Balaton, mikor ugyanannyi pénzért lehetett kapni nagyon nehezen művelető futóhomokot is Pest megyében? Macska viszont csak kóbor akadt arrafelé, az egyik helyen a kutya nem tűrte volna meg, a másikon meg a tyúkok életét veszélyeztette volna. Tiszi mamáéknál ellenben mindig is volt macska, akit mindig is Arankának hívtak. Peti azt mesélte, beletellett egy évtizedbe, mire rájött, hogy gyaníthatóan csak a név nem változik, a macska igen. Most is van hát Aranka, nagyjából fél éves és Pali szerint kandúr. Ennek nem jártam utána. Patrikkal viszont alaposan lefárasztottuk. Én készítettem újságpapírból és gatyagumiból macska-kiképző alkalmatosságot, Patrik pedig megkezdte a trenírozást. Hangos Árriba! kiáltásokkal igyekezett duplaszaltókat kicsalni Szpídigonzález-Arankából.
Aranka fő produkciójára viszont csak indulás előtt került sor. Már mindenki kimasírozott a szobából, magára hagyva őt egy nagy tálca sütivel. Visszamentem valamiért, ő ott üldögélt az asztalon és olyan ártatlan képpel bámult rám, ahogyan csak kölyökmacskák tudnak. Szürke nóziján pedig egy kissujjlenyomatni ovális porcukorfolt virított. Kevés bájosabb dolgot láttam életemben. :)