Fordulók és fordulatok

Ma olyat, hogy hűű, meg váóó, hogy két éve erre a napra várok, reménykedve, titokban, ünneplőbe öltöztetve a lelkemet, ezerszer elképzelve, leszervezve, elhalasztva, elkezdve, félbehagyva, demostvégre! És még csak el sem fogom mondani egyelőre, hogy mit. Türelem. :)

De mindemellett nem tudott nem eszembe jutni, hogy megint november 2-a van, három éve egy nappal hamarabb még gesztenyés pulykát sütöttem anyu szülinapjára, papa meg békésen szunyókált a kórházban, mi próbáltunk nem gondolni rá, hogy most már bármikor, aztán másnap már nem szunyókált tovább. De a nővérke azt mondta, hogy arany karikák csillogtak a szemében, mikor elköszönt és ez azt jelenti, hogy megbékélt a világgal.
Legyen hát ez a megbékélés napja. Nem is szomorokodom sokat, csak picit.