Namegazisvan

...hogy azért nem lehet mindent a múzeumra fogni, mert hát oké-oké, hogy néha ott kell lenni estig, meghívólistákat egyeztetni, meg iratokat tologatni, meg néha a szokottnál korábban talpon kell lenni, hogy sokoldalas köszönőbeszédeket gépeljen az emberlánya, de az igazság az, hogy azért nekem még mindig arany életem van azokhoz képest, akikkel pölö olasz műtárgykísérők ordibálnak a telefonban, vagy akik belefulladnak a minisztériumok, nyomdák és szállítmányozási ügyintézők öt percenként változó adatokat közlő email-jeibe. Nekem tulajdonképpen az ő többhónapos nemalvási és stressztűrési rekordjukhoz képest csak néhány olyan napom van, amikor körülöttem mindenki síkideg és nekem is csak délután ötkor jut eszembe, hogy hoppá, az hagyján, hogy nem ettem, de folyadékot sem toltam az arcomba reggel óta. És ötkor még pont le lehet menni a Bótossal egy gyors egymásvállánsírásra a büfébe. No, ilyenkor szoktunk olyanokat mondani, ami pont ide is illik, hogy az élet szép (nyáááá), a felhők felett mindig süt a nap (bvooááá) és kifordítva mindenki rózsaszín - csak ilyenkor nehogy valaki kést adjon a kezünkbe, mert még teszteljük, hogy tényleg így van-e...
Azért ne aggódjatok, teljesen mosolygós asszisztens voltam így is. Szmájli.
Amúgy az átmeneti megnövekedett munkahelyi stresszt simán jól bírnánk, de nem érjük be ennyivel és gyártunk magunknak mellé szép őszi nyavalygós depit. Ennek köszönhető, hogy csak sikerült elérnem valamiféle tűréshatárt, ugyanis az agyam egyszercsak húzott egy éles vonalat és az életem addig ömlesztve körülöttem keringő dolgai közül néhányat kitaszított a vonalon kívülre... --- ...és bár tompán érzékelte, hogy ez csak újabb problémákhoz vezet hosszútávon, de ennek ellenére semmilyen szinten nem volt velük hajlandó foglalkozni. Átmenetileg baromi kényelmes dolog ez, megkímél a bekattanástól és tulajdonképpen rávilágít olyan tényekre, amik eddig is szemet szúrtak volna, ha nem csukom előttük makacsul szorosan össze a szemhéjaimat.
Még egy Tücsök sem bír mindent egyszerre, vagy ahogy kedves Coleman zenészkolléga elmésen megfogalmazta: "munkát és kifáradást tekintve végsősoron a tücsök is hangya".
Bizonyos dolgokról lemond hát a Tücsök, hogy mást ne mondjak, félmaratont se idén fut, mert még mindig ott tart, hogy egy órát végigfut mosolyogva, de addigra bedurrannak a csípőizületei pont. A negyedmaratont meg még nem találták fel.
Jóhír viszont, hogy vannak barátai, akik kacagtatják és megmondják neki a tutit, igaz, hogy közben megzabálják a másnapi ebéd bizonyos hozzávalóit, de oda se neki. Meg vannak barátai, akik aggódnak érte picit, meg néha nagyot is, de jól meg lehet őket ölelgetni és akkor mindkét fél elhiszi, hogy igazából minden rendben. Meg vannak barátai, akikkel olyan élmény zenélni, hogy két pohár csapvíz mellett is mámorban lebegő részegnek érzi magát közben. Hátilyenekisvannak.