Ha már itt tartunk, hogy nyáresti nosztalgiarohamom van, akkor juszt sem azt a három félbehagyott blogbejegyzést fogom először befejezni, amik mindenféle jöttment tücskök koncertjeiről, meg eszement (és hálistennek eszemegjött) tücsökbarátok meglepi bulijairól szólnak, hanem inkább elmesélem a nyár estéjét.
Minden nyárnak van egy estéje. Szerencsésebb nyaraknak több nagybetűs AZ estéje van. Közös jellemzőjük, hogy melegek, kellemesek és varázslatos hangulatúak. AZ este lehet pl.
Idén valahogy nagyon oda akartam figyelni a Szentivánéjre, mert az a fajta ember vagyok, aki alig várja, hogy véget érjen a tél (kivéve a pár nap sípajtáskodást), mert télen hideg van és ráadásul az éjszakák is hosszúak, bár asszem ez a két dolog szorosan összefügg. Nyáron sokáig van világos, és még sötétedés után is kellemes a hőmérséklet, desőt sokszor csak olyankor válik azzá, és ez mindjárt szimpatikusabb.
Végül is kb. egy héttel a hivatalos nyári napforduló előtt sikerült összehoznom az ideális estét, mikor is elkötöttem a Corsát, elraboltam Marcsit (az őt kerülgető álommanó karmai közül), majdnem megszöktettük a Bótost is (az őt kerülgető jajjmindjártmagambafordulokhanemtörténikvalami állapot elől, de gyorsabb volt nálunk a sípajtás-Guglitörpe, ami neki, de csakis neki egyedül megbocsájtható), szereztünk jégkrémet, feldöcögtünk a Gellért-hegy oldalában fekvő víztározó tetejére kedvenc Pest-Buda szobromhoz, kiültünk a kilátó szélére és bámultuk a kivilágított várost, valamint okos és hasznos dolgokról elmélkedtünk. Ja, nem, bocs, asszem inkább pasikról és kusza kapcsolatokról. A lényeg, hogy igazi nyáreste volt. Egyike AZ estéknek.
Minden nyárnak van egy estéje. Szerencsésebb nyaraknak több nagybetűs AZ estéje van. Közös jellemzőjük, hogy melegek, kellemesek és varázslatos hangulatúak. AZ este lehet pl.
- zalacsébi malomfogadó kertjében hullócsillagot bámulós
- soproni SZOT-üdülőben verbuválódott gyerekcsapattal búcsúestézős, helyi élő sramlitánczenekarra elsőlassúzós (igazi magyar dörti denszing fíling)
- Den Haag egyik kocsmájában holland-magyar szimfonikus ifjúsággal búzasörözős, óceáni időjárású éjszakában hazabiciklizős
- Balcsi stégen hajnalig beszélgetős
- szabad ég alatt, közterületen, spontán táncházi hangulatot teremtős
- Gödörben jóbarátokkal ücsörgős, hazafelé eltévedős, másfél órán át szakadó záporban plátói csendben sétálgatós
Idén valahogy nagyon oda akartam figyelni a Szentivánéjre, mert az a fajta ember vagyok, aki alig várja, hogy véget érjen a tél (kivéve a pár nap sípajtáskodást), mert télen hideg van és ráadásul az éjszakák is hosszúak, bár asszem ez a két dolog szorosan összefügg. Nyáron sokáig van világos, és még sötétedés után is kellemes a hőmérséklet, desőt sokszor csak olyankor válik azzá, és ez mindjárt szimpatikusabb.
Végül is kb. egy héttel a hivatalos nyári napforduló előtt sikerült összehoznom az ideális estét, mikor is elkötöttem a Corsát, elraboltam Marcsit (az őt kerülgető álommanó karmai közül), majdnem megszöktettük a Bótost is (az őt kerülgető jajjmindjártmagambafordulokhanemtörténikvalami állapot elől, de gyorsabb volt nálunk a sípajtás-Guglitörpe, ami neki, de csakis neki egyedül megbocsájtható), szereztünk jégkrémet, feldöcögtünk a Gellért-hegy oldalában fekvő víztározó tetejére kedvenc Pest-Buda szobromhoz, kiültünk a kilátó szélére és bámultuk a kivilágított várost, valamint okos és hasznos dolgokról elmélkedtünk. Ja, nem, bocs, asszem inkább pasikról és kusza kapcsolatokról. A lényeg, hogy igazi nyáreste volt. Egyike AZ estéknek.
Bejegyzések
1 megjegyzés:
A cenzúrázottak jöhetnek magánba, hős vagyok, vállalom a felelősséget :)
Megjegyzés küldése