Ez történt a múlt héten 2.

Kit izgat, hogy mi történt a múlt héten, mikor ma teljesen MA van, és tegnap óta a Tücsökben elkezdett felszaporodni a hiszti-hormon mennyiség és úgy tűnik még ma sem éri el a csúcspontot, pedig már így is eléggé magaviselhetetlen a Tücsök. Sőt, már lehet, hogy régebb óta van ez így, mert példuál napok óta egyes szám harmadik személyben ír magáról, mintha így kevesebb köze lenne a vele és benne zajló történésekhez. Pedig ez ám csak az önámítás. Persze ahhoz a nők nagyon értenek.
A Tücsök egyértelműen megbolydult kissé, nyilván a napsütéses záporoknak, az ösztrogén-progeszteron hullámvasútnak, valamint a romantikus BBC sorozatok és a "Sex and the City" c. eredeti angolnyelvű könyv párhuzamos fogyasztásának köszönhetően.
A következő bejegyzés valószínűleg magas női hiszti tartalmú lesz, esetleg nagy női hiszti miatt a bejegyzésírás elmarad. Első esetben elnézést az olvasóktól, második esetben elnézést az épp utamba kerülő áldozattól (nőnemű indiánkutatók és hímnemű túljóbarátok előnyben). Előre is.

Amúgy minden rendben volt a hétvégén. Szombaton egész nap feküdtem és segítettem Petinek angol feltételes és passzív szerkezeteket elemezgetni, néztünk Madagaszkár 2-t, mert az vicces, meg Big Bang Theory sorozatot, mert az is vicces. Vasárnap meg felköszöntöttem anyámat, aki aznap leginkább nagymama volt és nagymamámat, aki meg leginkább dédnagymama volt, lévén hogy az unokaöcsim ránk volt bízva egész napra. Úgyhogy én is átvedlettem leginkábbnagynénibe és benyeltünk kétszer 170 ml bébitápot, közte meg lebüfiztük a fél teraszt (hajszál híján a dédnagyapót is), elvarázsoltunk mindenkit a huncut vigyorunkkal, húsz percen keresztül bámultuk gyakori csodálkozó "hööö" kiáltások közepette a macskát (mert otthon olyan nincs), pelenkázás közben bemutattuk a "meg tudom enni a cipőmet" gyakorlatot többször is (csakhogy ne legyen olyan egyszerű a folyamat), csúsztunk arcon (mert kúszni feltolt fenékkel, telitalpon érdemes, a fejünket szigorúan lent tartva, lehetőleg nehezítve a feladatot azzal, hogy a cumit a szánkban tartjuk), és etetések előtt mindig bealudtunk (rekordgyorsasággal, hogy az a lüke nagynénénk hagyja már abba az éneklést... mondom az éneklést, a pocisimogatással nincs semmi baj...).