Nem lusta a Tücsök, csak már nagyon várta, hogy május legyen, és most, hogy végre tényleg május van, nagyon élvezi a helyzetet és sok egyéb kötelessége helyett (mint pl. blogírás) egyszerűen csak ül és néz bele a nagy májusba és ámul nagyokat, hogy milyen jó is ez. Eme nagyszerű tevékenységhez már partnert is talált, ma is pl. fél órán át ült a Bótosesztivel meg két bögre tejeskávéval a múzeum teraszán (a.k.a. portikusz) és felváltva sóhajtoztak, hogy húú meg hűűű, miközben hétágra sütött a nap.
Elsején meg Marcsival tette ugyanezt, de ne szaladjunk előre, mert előtte volt még szerda, ami még eléggé április volt.
Szerdán a Tücsök régi kedves zenélős törzshelyén, a Bonyai Étteremben játszott teljesen rendhagyó formációban. Tudniillik az Orsival (Meteorfolk) ketten fogták magukat és egy szál gitárral meg egy szál hegedűvel (és az égvilágon minden hangosítást mellőzve) leültek két sámlira és country dalokat játszottak. Olyanokat is, amiket szoktak, (mármint amikor három pasi üldögél mellettük és Meteorfolknak hívják így öten magukat), de volt még Wildflowers Dolly Partontól, meg I Believe in Love a Dixie Chickstől, nameg a Kántrirództékmíhóm.
Egészen sokan meg is hallgatták őket, pedig ők maguk elővigyázatosságból félve terjesztették csak az infót. Azért a Tücsök nagyon örül, hogy vannak ilyen barátai, mint a Marcsi, aki mindig mindenhova, a Bali, aki újabban szintén, főleg, ha kántri, meg a Perger, aki úgy jön, hogy a legrosszabb, ami történhet, hogy vacsizik egy jót, de a végén még meg is dicséri a csajokat.
A meghitt baráti légkört segítette a környéket elborító áramszünet is, de ez már a koncert után volt, és különben is a tárkonyos jérceleves gyertyafénynél is nagyon finom, és legalább megtudtuk, hogy a fagyikehely az egyetlen sötétben is elkészíthető desszert.
Volt valami csütörtök is, ami arról híres, hogy rövid munkanap volt, meg a Tücsök apukáját hazaengedték a kórházból és köszöni hálistennek jól van. Éjjel meg a Tücsök csipszet rágcsált és elkezdte nézni a Wives and Daughterst, amiről kiderült, hogy egy öt részes nagyon kosztümös, nagyon romantikus BBC sorozat, de a harmadik rész elejébe belealudt, így most még egyelőre nem tudja, hogy Roger mikor jön rá, hogy Molly szereti és ezért mégsem Cynthiát kéne feleségül vennie. (És hol marad már Mr Darcy???)
Pénteken éljenmájuselseje volt és a Tücsök meg a Marcsi megígérték, hogy aznap átmennek a farkasodúba segíteni Sanyinak és Gonzolinak palacsintát sütni. Nem annyira ajánlja a Tücsök, hogy mások is félig rétes-, félig pedig világos rozslisztből csináják a palacsintatésztát, mert bár jó ötletnek tűnt, de erősen szakadozott a végeredmény. Egy idő után bele is fáradt a Tücsök meg a Marcsi a nagy óvatoskodásba meg koncentrálásba, ami az ép palacsinták elkészítéséhez szükségeltetett, úgyhogy átadták a lelkes utánapótlásnak a stafétát (illetve a palacsintasütő nyelet) és kiültek az erkélyre rozéfröccsöt inni. No, hamar rájöttek ám, hogy ez kellemes ugyan, de nem biztos, hogy hasznos, mert bentről frenetikus kiáltások szűrődtek ki minden egyes feldobált (IIIIGEEEEEEEN!) és visszaesett (MÉÉÉÉGSEEEEM!) darab után, úgyhogy felhajtották a fröccsöt és visszaszerezték a fakanalat.
Meg kell jegyezni azért itten, hogy nem a fiúk hibája, hogy a palacsinták kábé fele furcsa, meghatározhatatlan körvonalú alakot öltött (bah, bár lett volna KÖRvonal, de nem az volt), lássuk be, sajnos a két dimenzió helyett a hármat preferálták a tér különböző irányaiban kiterjedve, mert bizony mi is kábé 60%-ban voltunk csak sikeresek. Ellenben a fiúk rendkívül kreatívnak bizonyultak a - Sanyi szavaival élve - "szexis" példányok újrahasznosításában: bepakolták az összes cafrangot egy tálba, raktak hozzá banánt, nyakon öntötték nutellával, csokiszósszal és tejszínhabbal és betolták a mélyhűtőbe. Kész is a finom palacsinta-jégkrém. Mi erről már lemaradtunk, mert néhány szalonképesebb bolognais, sajtos-pestos, nutellás és csokis-banános adaggal megpakolva meglátogattuk a stúdióban fagyoskodó Aiming gitárosokat.
Utána még ettünk fagyit a Szaniszló utcában, de a Gödör-beli Félóra koncertre így is visszaértünk.
Folyt.köv.
Elsején meg Marcsival tette ugyanezt, de ne szaladjunk előre, mert előtte volt még szerda, ami még eléggé április volt.
Szerdán a Tücsök régi kedves zenélős törzshelyén, a Bonyai Étteremben játszott teljesen rendhagyó formációban. Tudniillik az Orsival (Meteorfolk) ketten fogták magukat és egy szál gitárral meg egy szál hegedűvel (és az égvilágon minden hangosítást mellőzve) leültek két sámlira és country dalokat játszottak. Olyanokat is, amiket szoktak, (mármint amikor három pasi üldögél mellettük és Meteorfolknak hívják így öten magukat), de volt még Wildflowers Dolly Partontól, meg I Believe in Love a Dixie Chickstől, nameg a Kántrirództékmíhóm.
Egészen sokan meg is hallgatták őket, pedig ők maguk elővigyázatosságból félve terjesztették csak az infót. Azért a Tücsök nagyon örül, hogy vannak ilyen barátai, mint a Marcsi, aki mindig mindenhova, a Bali, aki újabban szintén, főleg, ha kántri, meg a Perger, aki úgy jön, hogy a legrosszabb, ami történhet, hogy vacsizik egy jót, de a végén még meg is dicséri a csajokat.
A meghitt baráti légkört segítette a környéket elborító áramszünet is, de ez már a koncert után volt, és különben is a tárkonyos jérceleves gyertyafénynél is nagyon finom, és legalább megtudtuk, hogy a fagyikehely az egyetlen sötétben is elkészíthető desszert.
Volt valami csütörtök is, ami arról híres, hogy rövid munkanap volt, meg a Tücsök apukáját hazaengedték a kórházból és köszöni hálistennek jól van. Éjjel meg a Tücsök csipszet rágcsált és elkezdte nézni a Wives and Daughterst, amiről kiderült, hogy egy öt részes nagyon kosztümös, nagyon romantikus BBC sorozat, de a harmadik rész elejébe belealudt, így most még egyelőre nem tudja, hogy Roger mikor jön rá, hogy Molly szereti és ezért mégsem Cynthiát kéne feleségül vennie. (És hol marad már Mr Darcy???)
Pénteken éljenmájuselseje volt és a Tücsök meg a Marcsi megígérték, hogy aznap átmennek a farkasodúba segíteni Sanyinak és Gonzolinak palacsintát sütni. Nem annyira ajánlja a Tücsök, hogy mások is félig rétes-, félig pedig világos rozslisztből csináják a palacsintatésztát, mert bár jó ötletnek tűnt, de erősen szakadozott a végeredmény. Egy idő után bele is fáradt a Tücsök meg a Marcsi a nagy óvatoskodásba meg koncentrálásba, ami az ép palacsinták elkészítéséhez szükségeltetett, úgyhogy átadták a lelkes utánapótlásnak a stafétát (illetve a palacsintasütő nyelet) és kiültek az erkélyre rozéfröccsöt inni. No, hamar rájöttek ám, hogy ez kellemes ugyan, de nem biztos, hogy hasznos, mert bentről frenetikus kiáltások szűrődtek ki minden egyes feldobált (IIIIGEEEEEEEN!) és visszaesett (MÉÉÉÉGSEEEEM!) darab után, úgyhogy felhajtották a fröccsöt és visszaszerezték a fakanalat.
Meg kell jegyezni azért itten, hogy nem a fiúk hibája, hogy a palacsinták kábé fele furcsa, meghatározhatatlan körvonalú alakot öltött (bah, bár lett volna KÖRvonal, de nem az volt), lássuk be, sajnos a két dimenzió helyett a hármat preferálták a tér különböző irányaiban kiterjedve, mert bizony mi is kábé 60%-ban voltunk csak sikeresek. Ellenben a fiúk rendkívül kreatívnak bizonyultak a - Sanyi szavaival élve - "szexis" példányok újrahasznosításában: bepakolták az összes cafrangot egy tálba, raktak hozzá banánt, nyakon öntötték nutellával, csokiszósszal és tejszínhabbal és betolták a mélyhűtőbe. Kész is a finom palacsinta-jégkrém. Mi erről már lemaradtunk, mert néhány szalonképesebb bolognais, sajtos-pestos, nutellás és csokis-banános adaggal megpakolva meglátogattuk a stúdióban fagyoskodó Aiming gitárosokat.
Utána még ettünk fagyit a Szaniszló utcában, de a Gödör-beli Félóra koncertre így is visszaértünk.
Folyt.köv.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése