Mi jöhet még?

Tegnap a telefonom végleg feladta. Eddig csak önkényesen néha kikapcsolta magát, de most egyszerűen elfelejtette a saját gyári számát és képtelen regisztrálni magát a hálózatra. Ez van, a telefonok manapság nem hűséges kutyák, hogy 10-15 évig elkísérjenek, hanem aranyhörcsögök. Kicsi, aranyos, jópofa, három év után viszont egyszer csak nem hajlandó pörgetni a mókuskereket.
A mobilszolgáltató ügyfélszolgálatai kedvesen küldözgettek egyik szervizből a másikba, míg meguntam és fél napig inkább élveztem az elérhetetlenséget. Majd holnap kinézek magamnak egy új kütyüt, addig meg kaptam egyet kölcsönbe egy kedves kollégától, a Bótos közbenjárására.
Még szerencse, hogy tegnap minden fontos hívás befutott időben, így meg tudott látogatni a fogadott öcsém, aki az ír sípok és fuvolák után most már skót dudán is játszik. Ritkán jár Pesten, szomorú lettem volna, ha nem találkozunk. Az utolsó bejövő hívás pedig Virágtól érkezett, így a Péter-napi vacsorára is eljutottam. Vittem vigyorgós meg Thomas a gőzmozdonyos lufikat a kisebb ünnepelteknek és egy nagyon rakkendroll cadillac-es, hangjegyes feketét a nagyobb ünnepelt rocksztárnak. Az egyik héliumtartalmát rögtön feláldozták a tudományos kísérletek oltárán és remek móka volt, ahogy Peti, Sanyi és Patrik űrlényhangon beszéltek. :)
Hipi-szupi hír még, hogy megjött Gonzoli, voltunk is tegnap a Gonzo koncertjén, aztán hazavittük és most hétvéégéig túszul ejtettük Sanyi szobájában. (Ott amúgy dinoszauruszok is laknak, de Zolit állítólag nem bántják.) Lesz itt még nagy heje-huja, csak legyen már péntek!