Van nekem ez a fura rajongásom a népművészeti iránt. Azt hiszem, mint sok más (pl. a művészeti intézményben titkárnősködés, sütés-főzés, vagy éppen a kedvenc hobbim: a zenész, ill. azon belül lehetőle gitáros pasik istenítése), ez is az osztrák nagyanyai-dédnagyanyai vonalról maradt rám. Leginkább a hímzésminták tudnak lekötni (mármint ámulás-bámulás időtartamra, mert ha cselekedni kell, akkor már nem vagyok elég kitartó... ki tudja hány befejezetlen párnahuzat, ruhadísz és ajándékötlet-kezdemény hever szana-szét a fiókjaimban... bocsánat, szét-szana, ahogy osztrák grósztantim mondta mindig). De ilyenkor, húsvét táján a hímestojások gazdag motívumvilágában szoktam elmerülni, kissé nagyobb sikerrel. Egy tojást megfesteni ugyanis, akár egy pörgős ember időmértéke szerint is lehetséges. Akár még kissé bonyolultabb mintával sem tart látszólag örökké a dolog. Így hát ez a program idén is napirenden van. (A tavalyi termést meg is osztottam veletek, mostlátomcsak.)
Leácska is itt tölti a húsvétot, hát gondoltam megkérdezem, van-e kedve csatlakozni a hagyományőrzéshez, itt ebben az autentikus, 9. emeleti panelkörnyezetben. Azt hittem maga a tojásfestés művelete lesz számára a meglepő, de állítólag sokat foglalatoskodott vele ő is gyerekkorában. Jó, biztos nem somogyi mintákat cikornyázott viasszal a tojáshéjakra, így azért lesz neki mit megtanítani. Hanem aztán elmeséltem neki, hogy miért is kell a magyar lányoknak piros tojást festeni. Az egész locsolós sztori hallatán úgy elkerekedtek az amúgy is szép nagy szemei, hogy csak na. Hogy micsodaaaa??? Leöntik a lányokat jéghideg vízzel??? Meg büdös kölnivel??!! És ezért még cserébe ajándékot is adnak a fiúknak??!!! Na, ezt el ne meséljem ám a dán pasijának, nem kell neki erről tudnia...
Szerencsére a festéstől nem ment el a kedve, holnap alkotunk, aztán majd közzétesszük a végeredményt.
A festésről jut eszembe... a hajamat már sikerült pirosra festeni. Szőkét akartam, de az eredmény kábé ugyanolyan lett, mint ami eddig volt: sötét aranyszőke, ami egy flancos megtévesztő kifejezés arra, mikor az ember természetes hajszíne pont egy olyan árnyalata a barnának, amiből minden világosító festék a vörös összetevőt tudja csak hangsúlyozni. De legalább ügyesen, egyedül eltüntettem a bosszantó egy centis lenövést, és most szép egységes a fejem. Egységesen világos vörösesbarna. Legközelebb komolyabb ostromot indítok a pigmentjeim ellen. Vagy dögös démoni fekete leszek.
Leácska is itt tölti a húsvétot, hát gondoltam megkérdezem, van-e kedve csatlakozni a hagyományőrzéshez, itt ebben az autentikus, 9. emeleti panelkörnyezetben. Azt hittem maga a tojásfestés művelete lesz számára a meglepő, de állítólag sokat foglalatoskodott vele ő is gyerekkorában. Jó, biztos nem somogyi mintákat cikornyázott viasszal a tojáshéjakra, így azért lesz neki mit megtanítani. Hanem aztán elmeséltem neki, hogy miért is kell a magyar lányoknak piros tojást festeni. Az egész locsolós sztori hallatán úgy elkerekedtek az amúgy is szép nagy szemei, hogy csak na. Hogy micsodaaaa??? Leöntik a lányokat jéghideg vízzel??? Meg büdös kölnivel??!! És ezért még cserébe ajándékot is adnak a fiúknak??!!! Na, ezt el ne meséljem ám a dán pasijának, nem kell neki erről tudnia...
Szerencsére a festéstől nem ment el a kedve, holnap alkotunk, aztán majd közzétesszük a végeredményt.
A festésről jut eszembe... a hajamat már sikerült pirosra festeni. Szőkét akartam, de az eredmény kábé ugyanolyan lett, mint ami eddig volt: sötét aranyszőke, ami egy flancos megtévesztő kifejezés arra, mikor az ember természetes hajszíne pont egy olyan árnyalata a barnának, amiből minden világosító festék a vörös összetevőt tudja csak hangsúlyozni. De legalább ügyesen, egyedül eltüntettem a bosszantó egy centis lenövést, és most szép egységes a fejem. Egységesen világos vörösesbarna. Legközelebb komolyabb ostromot indítok a pigmentjeim ellen. Vagy dögös démoni fekete leszek.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése