Szülinapi vigasságok 2. , avagy a rumaroma hatása

Milyen szép is, ha az ember szülinapja épp az első igazi tavaszi szombatra esik! Milyen szép is, ha reggel békésen szuszog az ágyban, ahova hajnali négykor sikerült bedőlnie egy remek kis buli után! Milyen szép is, ha arra ébred, hogy kint mosolyog a napocska, fodrozódnak a felhők, csiripelnek a madarak... és egy zaklatott rocksztár ugrál a hasán, akinek sürgősen reggelire van szüksége... Kicsit én is zaklatott lettem, mikor rájöttem, hogy mindez ráadásul háromnegyed hétkor történik. Fent említett hiperaktív személy szerencsére hamar rájött, hogy ha továbbra is jó barátságban szeretne maradni velem, akkor jobban jár, ha befogja a csőrit és alszik még egy kicsit. De előbb még mesélt nekem az egyszer volt, hol nem volt kicsi zombiról, aki nagyon szerette a kezet meg a lábat, de amúgy nagyon kedves zombi volt... mármint a többi zombival... zzz... zzz...

Egy idő után azért én is rájöttem, hogy nem érdemes lemaradni egy ilyen szép kis napról, főleg, hogy ugye bármit csinálhatok, amihez csak kedvem van, mert mégiscsak az én napom. Akár ehetek chili con carnét a mexikói étteremben, meg persze a halászlé is nagyon jó ötlet... de nem gondolkodtam el rajta, hogy mennyivel jobb lenne egy jó kis gyros vagy sertéspörkölt...? Ezen eldilemmázgathattunk volna még sokáig, ha Virág nem menti meg a helyzetet. Ő ugyanis főzött isteni gyömbéres zöldséglevest meg sütött gyömbéres-citromos lazacot és én minden ilyenre vevő vagyok, mert mostanában kábé mindent gyömbérrel ennék. Így aztán volt hal is, meg ász lé is...

Azért kirándultunk egy jót, a Velencei-tó meg a Velencei-hegység környékén, mert azt én nagyon bírom. Jó, a kirándultunk szót ne értsétek nagyon aktív értelemben. Kocsikáztunk össze-vissza, megmásztunk egy ici-pici dombot, igazi sziklagyepes flórával, amiről mindjárt eszembe jutott, hogy jé, én biológus is vagyok, vagy miaszösz. Néztünk szép kilátást a tóra, meg rengeteg nyúlbogyót, aztán elegünk is lett és sürgősen megint éhesek lettünk.

Kaptam még vacsira házi készítésű spagetti-tortát, aztán rohantam a Gödörbe ünnepelni a Törpékkel meg Marcsival. Hallgattunk Carbonfools-t, meg Belgát (Kovbojt is, naná!) és megittunk öt adag bakardikólát fejenként de nem történt semmi. Szerintem csak rumaromát raknak bele és a kólához képest háromszoros áron adják, hogy meglegyen a placebo hatás. Hacsak az nem számít hatásnak, hogy a koncert utáni diszkó ritmusaira remek rap-imprókat nyomtunk. A Bótossal már van egy rakás, különféle pasik szájából elhangzott aranyköpésünk, ezeket fűztük sorba. Szerintem simán vetekszik a Belga féle "Tebeléd, tebeléd, szerelmes vagyok én" remekművel. (Nagyon szép vagy te! Gyönyörű vagy te! Nagyon szép a szemed! Nagyon szép a hajad!... Nemcsak jól nézel ki, de intelligens is vagy... Riadt szívű őzike, riadt szívű őzike... egyszer kibírod, egyszer simán kibírod... én leveszem a kabátod, és segítek feladni, és szokok minden téren, a véleményed readni... tisztán ragyog a szemed, nem játszol te szerepet, jaj, de csinos a ruhád, hú, de jófej anyukád... olyan természetes lány vagy... Nehéz téged szeretni, még nehezebb nem szeretni... Én lennék a világon a legboldogabb ember, Hogyha hozzám jönnél feleségül majd egyszer!... Boldog lesz majd az a pasi aki téged elvehet... akinek van türelme, válogassa ki a törp-ocsút a belga-búzából...)

Később bekapcsolódott a többi jelenlévő sípajti-kolléga is, úgyhogy megvan a Hebalm-rap is, valami ilyesmi:

szigidi-szorgalomból, szigidi-szorgalomból
szigidi-szorgalomból, de szigidi szorgalomból

habcsók! habcsók! habcsók! habcsók!
szakajtó! habcsók! szakajtó! habcsók!

vasimre, vasimre, vasimre, vasimre
a Don, a Don, a Don, a Don!
Don-do-don, Don-do-don

hegyláb-völgyláb, hegyláb-völgyláb
hegyláb-völgyláb, hegyláb-völgyláb

támadd a hegyet! támadd a hegyet!
támadd a hegyet! támadd a hegyet!

úgy elvagyok, hogyismondják? egykicsit fáradva
úgy elvagyok, hogyismondják? egykicsit fáradva

Hütte! Glühwine! Hütte! Glühwine!
Jür-gen, Jür-gen, Jür-gen, JÜRGEN!!

Kettő előtt elhagytuk a Gödröt és megcéloztuk a Ferenciek terei buszmegállót. Épp azt mutogattam Marcsinak útközben, hogy hol szereltük anno az ablakemelőt órákon át, de leginkább csak a palacsintázós rész villanyozta fel. Szerencsére a palacsintázó éjjel-nappal nyitva van és mivel kettő helyett rögtön három óra lett, gondoltuk az úgysem érvényes kalória, amit kettő és három között eszünk meg. Legfőképp az extra tejföl nem számít.

Napunkra a koronát asszem az a vicces taxisofőrbácsi tette fel, aki hazafuvarozott minket. Végigkacarásztuk az utat, ahogy azt rendes 17. életévüket betöltött kamaszlányoknak illik. :)