hétfő, március 30

Szülinapi vigasságok 1. , avagy az Öt Kicsi Vodka

Kicsit tartottam én ettől a nagy szülinapi bulitól. Jól tettem. Fergetegesre sikeredett. :)

Szkepticizmusom egyik oka az volt, hogy a pénteki buli Celtic Jam koncerttel kezdődött és a csütörtök esti produkciónk ugyanevvel a bandával nem volt éppen lehengerlőnek nevezhető. Max. olyan "elmegy" kategóriába sorolnám. Fogjuk arra, hogy kicsit túllőttük a hangosítást a terem méreteihez képest. Meg már akkor is eléggé kapart a torkom, valahogy baromira nem azok a hangok jöttek ki rajta, amiket elterveztem. Szerencsére csak a koncert végén tudtam meg, hogy a "kerületi tehetségek" programsorozat része lehettem, mint a programsorozat nevének értelmet adó egyed. És szerencsére Marcsi nem hagyta, hogy túlságosan magamba roskadjak, inkább gyorsan megittuk nála az összes maradék Bailey's-t. Amolyan elő-buliként.

Merthogy pénteken már hivatalosan is Marcsi-szülinap volt. Nameg a közös szülinapi-partynk.
A munkára sem tudtam már aznap eléggé odakoncentrálni, úgyhogy mikor hosszas köröket futottam épp az épületben mindenféle papírokkal (jójó, meg muszáj volt inni egy kávét is a Bótossal) és rámtelefonáltak, hogy húzzak már vissza, mert az összes főnököm engem keres, akkor kicsit megijedtem. Aztán kiderült, hogy virággal és sütivel vártak a szintén szülinapos kolleganőmmel együtt. Olyan kis meghitt volt az egész, hogy az sem zavart, hogy sütizés közben mindenki a lehetséges miniszterelnök jelölteket tárgyalta.

Aztán meg elengedtek minket korán haza. Ennek köszönhető, hogy kényelmesen el tudtam intézni mindent, amiről azt hittem, hogy csak kapkodva fog sikerülni: vettem csizmát, méregdrága azonnal kiszakadós harisnyákat, Marcsinak Bailey's utánpótlást, elhoztam az apukám szülinapjára rendelt ajándékot a búklájnból és az anyukám névnapjára festett bögrét a MadeByYouból. Rég éreztem magam ilyen hatékonynak.

Estére miniszoknyát húztunk Marcsival és nekivágtunk betölteni az "est fénypontjai" hivatalos szerepünket. Ha hiszitek, ha nem, kábé a legjobb CJam koncertet sikerült összehoznunk. Nekem eléggé tetszett, igyekeztem is őrjöngeni lelkesen a színpadon. Bezsebeltünk jópár komoly dicséretet is, ha másra nem, a miniszoknyáinkra tuti. Volt rengeteg jóbarát és rengeteg meglepi, pl. isteni Timi féle tiramisu. Na meg ajándék, amit kész csoda, hogy csak egy nappal előbb találtam ki, mert Peti már annyit emlegette. Persze elterelte a figyelmemet azzal, hogy elárulta, hogy zöld, különben réges régen rá kellett volna jönnöm, hogy csakis effektet kaphatok az elektromos hegedűmre. Így meg azon filóztam, hogy vajon valami ír cucc-e, vagy tényleg nem poénnak szánták, hogy betépetnek a szülinapomon... A másik nagy meglepi Bálint volt, akit ugye nem sikerült meglepnünk a saját szülinapján, hát eljött, hogy ő lepjen meg minket.

Elég jól éreztük magunkat, ami részben a Space Jam és a rögtönzött Aiming For Sunday koncertnek köszönhető, meg az ezekhez kapcsolódó rengeteg táncolásnak, másrészt annak, hogy meghívtuk egymást egy-egy kör vodkára, aztán később is mindig akadt valaki, aki hozta az újabb és újabb poharakat... ezúton is köszönjük, igazán kedves volt tőletek fiúk!

Az estét a Szimplában fejeztük be, pilledős beszélgetéssel. Egy rejtélyt nem tudok csak megoldani: kaptunk két gyönyörű csokrot, Marcsi pirosat, én fehéret... Hazafelé már csak a pirosat találtuk. Ki képes hajnali háromkor elsurranni egy hófehér csokorral egy pesti szórakozóhelyről? Ejnye! Üzenem a gazembernek, hogy szégyellje magát, mert nagyon bánkódtam miatta.

2 megjegyzés:

mary írta...

Hahh! Micsoda hétvége volt! Ezennel kötelező évi rendszeres ismétlést vezetek be!

Bogi írta...

Támogatom! :)