Hátmégilyet...!

Csak egy rövid bosszankodást csapok gyorsan:

Tegnap kivételesen a főbejáraton át hagytam el a múzeumot. Ez ritkaságszámba megy. Ráadásul épp egy esti rendezvényt készítettek elő, úgyhogy vörös szőnyegen vonulhattam le a főlépcsőn. A lépcső aljában már ott parkolt néhány nagyon elegáns autó, az egyikből épp egy ránézésre igencsak jól szituált, elegáns, öltönyös úriember szállt ki. A fickó kedvesen rám mosolygott, majd megkérdezte, hogy ez-e a Szépművészeti Múzeum? Kedvesen visszamosolyogtam, hogy igen, jó helyen jár. Igazán utálom, hogy ilyenkor semmi frappáns nem jut eszembe...

Legközelebbre már készülök:

• Hülyének tettetem magam verzió: "Ööö, várjon csak, nem is tudom... a tér melyik oldalán is vagyunk? Jobb vagy bal?"
• Gonosz Genyó vagyok verzió: "Nem, ez nem az, sétáljon át a szemben levő épülethez."
• Türelmes Pedagógus verzió: egy szót se szólok, csak elmerengve bámulom majd a fejem felett a homlokzatot, ahol hatalmas arany betűk hirdetik, hogy MŰCSARNOK