A várthoz képest ez egy nagyon jó kis nap volt. Csak reggel pislogtam furcsán a tükörbe a duzzadt szemeimre, hogy mostan akkor mi lesz, ha mégsincs vége a világnak már megint? Rémesen festettem, de télleg. Mehettem volna az anonim klubba egyenest. "Hello, B.Bogi vagyok, függő. ("Hello Bogi!") Több, mint egy éve kábítom magam, de csak három hónapja kezdődtek a konkrét belövések. Próbáltam leszokni, de valamelyest már a szer is tücsökfüggő, így nem lehet neki ellenállni. Az elvonási tünetek durvák, akut függőséghez nincs elég rendelkezésre álló anyag, végleges és drasztikus elvonókúrához semmi kedvem. Micsináljak?" ("Lélegezz mélyeket...")
Meglepő módon odakint sütött a nap, és a Gellért térig végigfuttattam a zagyamon az összes lehetséges borús forgatókönyvet, egy pár perc leforgása alatt átéltem többheti depressziót, majd jót mosolyogtam magamon, hogy mennyire valószerűtlen és kivitelezhetetlen ötleteim vannak. Az élet megy szépen tovább, aztán majd produkál valami lenyűgöző és kézenfekvő megoldást és majd kacagunk ezen az időszakon. Vannak a világon magasztosabb dolgok, amik simán felülírnak bármilyen problémát.
Amúgy látok magam számára reményt. Habár úgy tűnik, hogy az Etele úttól északra és délre néhány megálló távolságból épp nem én tűnök az álomnőnek, sőt néha kifejezetten a frusztráló, piszok, hisztis némber jelző lenne adekvát (az a fránya városi szmog, nyilván az torzítja a képet), de kaptam visszajelzéseket mostanában több civilizált nyugati országból, hogy onnan kifejezetten jó csaj benyomását keltem. A távolság nagyságának és a vélemények kedvező mivoltának egyértelmű pozitív korrelációját egyelőre figyelmen kívül hagyom.
Végül nagy nyugodtságomból semmi nem tudott kizökkenteni a nap folyamán. Se a rengeteg nappali munka, se a hatkor elfogyasztott ebédszerűség, se az esti túlórák. Sőt, még szuperszexi vadiúj farmert is sikerült vásárolni, meg még Sanyi dalát is befejeztük ügyesen. Már csak egy kis stúdió, és kész a végleges verzió. Hazaérve egy kedves blogbejegyzésen kacagtam nagyokat, megint potyogtak a könnyeim, de ezek már nem a kétségbeeséstől.
Egy dolgot még nem tudok: a vacsoraként éjféltájt elfogyasztott guacamole és az 1,7% alkoholtaralmú bodzás "sör" kombinációja milyen hatással lesz rám, de kíváncsian várom.
Meglepő módon odakint sütött a nap, és a Gellért térig végigfuttattam a zagyamon az összes lehetséges borús forgatókönyvet, egy pár perc leforgása alatt átéltem többheti depressziót, majd jót mosolyogtam magamon, hogy mennyire valószerűtlen és kivitelezhetetlen ötleteim vannak. Az élet megy szépen tovább, aztán majd produkál valami lenyűgöző és kézenfekvő megoldást és majd kacagunk ezen az időszakon. Vannak a világon magasztosabb dolgok, amik simán felülírnak bármilyen problémát.
Amúgy látok magam számára reményt. Habár úgy tűnik, hogy az Etele úttól északra és délre néhány megálló távolságból épp nem én tűnök az álomnőnek, sőt néha kifejezetten a frusztráló, piszok, hisztis némber jelző lenne adekvát (az a fránya városi szmog, nyilván az torzítja a képet), de kaptam visszajelzéseket mostanában több civilizált nyugati országból, hogy onnan kifejezetten jó csaj benyomását keltem. A távolság nagyságának és a vélemények kedvező mivoltának egyértelmű pozitív korrelációját egyelőre figyelmen kívül hagyom.
Végül nagy nyugodtságomból semmi nem tudott kizökkenteni a nap folyamán. Se a rengeteg nappali munka, se a hatkor elfogyasztott ebédszerűség, se az esti túlórák. Sőt, még szuperszexi vadiúj farmert is sikerült vásárolni, meg még Sanyi dalát is befejeztük ügyesen. Már csak egy kis stúdió, és kész a végleges verzió. Hazaérve egy kedves blogbejegyzésen kacagtam nagyokat, megint potyogtak a könnyeim, de ezek már nem a kétségbeeséstől.
Egy dolgot még nem tudok: a vacsoraként éjféltájt elfogyasztott guacamole és az 1,7% alkoholtaralmú bodzás "sör" kombinációja milyen hatással lesz rám, de kíváncsian várom.
Bejegyzések
3 megjegyzés:
szia,
bocs, hogy névtelenül ide pofátlankodom.
bele is vágok a közepébe (szó szerint)
"Az élet megy szépen tovább, aztán majd produkál valami lenyűgöző és kézenfekvő megoldást és majd kacagunk ezen az időszakon."
szerintem ez nem így van. na jó. nálam nem így van. ha vidám dologra emlékszem vissza akkor vidám leszek, ha szomorúra, akkor szomorú leszek.
egyébként szerintem elég sok embernek akad olyan problémája, hogy ő nem kell senkinek. nincs megelégedve magával stb...
az én véleményem az, hogy te sokkal jobb helyzetben vagy. (annak ellenére, hogy jelenleg nincs senkid)
ott van pl a zene. vannak jó fej barátaid. sőt olyan is akit arra is rá tudsz venni, hogy nézzen meg veled egy szörnyű előadást :) és nem utolsó sorban "jó nő vagy" csak hogy közelebbről is halld :)
és még biztos nagyon sok jó dolgot fel tudnál sorolni azok közül ami körülvesz.
én a helyedben a fentiek miatt folyamatosan "vigyorognék" és elfogadnám a jelenlegi állapotot. sőt, lehet hogy ki is használnám, hogy épp nincs senkim.
elég sok pasi van aki körszakállas és gitározik. ha esetleg nem gitározik, akkor megtanítod.
az egésznek a lényege, hogy nincs okod panaszra a külsőddel kapcsolatban és ne azzal foglalkozz, hogy mid nincs, hanem hogy mid van. nyilván mindenkinek kell egy másik fél, de amíg nincs meg légy vidám ebben az állapotban is. :)
Húúú, most van min vitatkozom végre. :) No megállj csak... jön még névtelen kommentre blogbejegyzés...
és akár vitatkozhatunk is :)
de akkor jól kösd fel :)
Megjegyzés küldése