Decsakazértis szmájlizok

I woke up this morning with no way to hold my head that didn't hurt... (egy Kris Kristofferson dal első sora, kis torzítással, mert az ő verziója egy vasárnap reggelről szól...)

Nem sokat ciripeltem itt nektek mostanában, és sajnos csak azt a sablonos kifogást tudom felhozni, hogy nem értem rá. Ha körbenézek a kis életemben, jópár bizonyítékot tudnék felhozni az időhiányra: a szobámban kezd eluralkodni a rendetlenség (a közös helyiségekben még tartom a jobbik formámat), az éjjeliszekrényen már a harmadik! kinyitatlan Nők Lapja hever, a gitáromat ki se vettem a tokjából vasárnap óta, a google reader a szokásos 3-5 helyett 25 olvasatlan cikkel fogad, a vacsora az utóbbi pár napban egy értelmezhetetlen kifejezés volt számomra, így nem is pazaroltam rá értékes perceket. A program általában úgy alakul mostanában, hogy reggel(?) valahogy kikönyörög magát az ágyból, munkahelyen arcon pörög estig, aztán rohanik valamelyik zenekar próbájára, vagy egyéb helyszínre (pl. színház, ld. később), éjjel hazaeső hullán, ágyba bemász, félálomban beköszön éjjel is a neten lógó cimboráknak, Chilly-t átölel, elájul.

Az állapotomat leginkább az égen kószáló szürke felhőkhöz tudom hasonlítani, amik felett mindig süt a nap...

Ma próbálok kímélő és kényeztető tevékenységeket összeállítani magam részére. Az ébredés ugyanis nem sikerült túl kellemesre. Azóta találtam sok szívderítő dolgot: reggelire Virág narancslekvárja, amit nem győzök dícsérni; csokis tea; az alább megtekinthető videók, melyekre pont ma hívták fel figyelmemet kedves barátaim (B., Leah és Wendy - tudom, hogy nem volt mind személy szerint nekem címezve, de jókor jött, köszi!); főztem minden bajra jó póréhagymalevest; mostan pedig egy jó nagy fürdőszobai szépülős program van még betervezve, este pedig Lighthouse koncert. Igazi chill-out nap.

Az eheti Lighthouse próba élményével igazán várhatnék a koncertbeszámolóig, de talán az az egy gondolat még elfér itt, hogy életemben először volt olyan élményem, hogy nem emberekkel zenélek együtt, hanem nyolc éteri dimenzióbkban lebegő lélek kucorog a pincehelyiségben, elszakadva minden hétköznapi gondjától-örömétől. Gyakorlatilag csak a hangszerek voltak jelen, mi meg átalakultunk a hangszerekből kicsalt dallamokká és ritmusokká. Remélem a koncert is hasonló lesz.

Viduljatok. :)