Sült bolond

Kezdem azzal, hogy két napos betegszabin vagyok. Nem hinném, hogy bármi halálos vagy fertőző, részemről csak a szokásos negyedéves reggeli émelygés, amit ki kell aludni, oszt kész. Bár mára Leah is kidőlt a sorból, ez így már kicsit gyanúsabb. A hétvégi csirkesalátánk meg méginkább az.
Nagyon lelkesen pihenek tehát, mert a vírusokban nem hiszek ennyi vitamin mellett, a fizikai-lelki kimerültségben viszont igen. Ki gondolta volna, hogy ezt viszont pihenéssel lehet a legjobban fokozni? Tudjátok, hogy az milyen ISZONYÚ UNALMAS???
Tegnap még elvoltam valahogy, egy kis alvás, egy kis egészségügyi séta a piacon meg a postán, gitározgatás, stb... de mivel vasárnap sem csináltam ennél sokkal többet, ma már azt hittem, hogy megőrülök... Az egyetlen vigaszom a vasárnap este kapott ihlet volt, mikor is Évi barátnőm online tájékoztatott a gesztenyesütés rejtelmeiről közben párhuzamot vonogattunk a kipp-kopp koppanó gesztenyék és saját magánéletkéink között. Mondtam, hogy ez vicces daltéma, ezt megírom. Fontos kritérium volt, hogy fogalmazzam bele azt is, hogy ő milyen egy tök értelmes lány, és még jól is néz ki. Ilyen és hasonló bókokat szoktunk bezsebelni.
Így sikerült máris megszegnem a "mostantól csak pozitív dalszövegeket írok" szabályt. De magunkon röhögni annyival viccesebb. Nagy a kísértés, hogy mindezt egy házi jútjúb video formájában tegyem közzé, de már megkaptam a Pergertől, hogy menő vagyok, hogy laptoppal felvett wav fájlokat merek küldözgetni a barátaimnak.

kipp-kopp
kopogtat egy új szerelem
kipp-kopp
majd koppanunk újra
kipp-kopp
az élet a tűsarkait
hipp-hopp
a szívedbe szúrja

száguld velünk
bekötetlen övvel az élet
a hullámvasút érzelmekből
kösz de már nem kérek

a mámorból józanodva
mi az ellenszer a fejfájásra
bukósisak kéne rám
ha sor kerül az elválásra

kipp-kopp
kopogtat egy új szerelem
kipp-kopp
majd koppanunk újra
kipp-kopp
az élet a tűsarkait
hipp-hopp
a szívedbe szúrja

bár lenne a fejem gesztenye
de sajnos ésszel van tele
a sok-sok üres dícsérettel
nem megyek
az égvilágon
semmire

kipp-kopp
kopogtat egy új szerelem
kipp-kopp
majd koppanunk újra
kipp-kopp
az élet a tűsarkait
hipp-hopp
a szívedbe szúrja

átgázol rajtad
ezer sebből vérzel
csoda ha majd ezután még
bármit is érzel

kipp-kopp
kopogtat egy új szerelem
kipp-kopp
majd koppanunk újra
kipp-kopp
az élet a tűsarkait
hipp-hopp
a szívedbe szúrja


Nézzétek el nekem ezt a kis botlást. Elég jó véleményeket kaptam és feldobtam pár barátom napját, már ez valami, nem?
Zoli: Ez nagyon jó! Jobb vagy, mint a bartókeszter. A refrén zseniális! :)
Marcsi: Juhéé! Ez kellett nekem ma reggelre!
Strad: Imádtam (a sok üres dícsérettel meg mire mennél?)
Perger: remek filmzene lenne valami szingli múvihoz, erős bonbon és dzsémivincseszter hatással
végül Évi, az ihletforrás: Wááóóó, 3x hallgattam meg kapásból, millió köszi! (most már 800006003 alkalomnál tart állítólag...)

Hát ez lekötött mondjuk reggelig. Aztán meg már fejenálltam kínomban. (Jó, írtam még egy másik dalt is, de annak lavina a címe és inkább nem részletezném.) Szóval rájöttem, hogy egy dolgot tehetek a nagyon kilátástalanná és egyhangúvá vált életemmel: elrohanok előle minél messzebb! A Kopaszi-gátig jutottam (természetesen a szokásos Mohai-Tétényi-Bartók-Hamzsabégi kezdés után), amit most gyönyörűen kiépítettek. Egyenletes tempó és légzés ide vagy oda, mit nekünk december, nem is bírtam ellenállni a zöldellő egyenpázsitnak és egy kedves nyárfa tövében végighemperegtem a domboldalon. Isteni fű- és földillat, puha talaj, szemben a nap pont az öböl bejáratánál rajzol csillogó hidat a vízre... sirály! Akarom mondani egészen sok sirály! Adrenalin nyomul belül, az Univerzum megint megszólít: Tücsök kedves, a világon az égvilágon minden rendben van, végtelen energiakészleteim bármikor a rendelkezésedre állnak, csak lélegezz mélyeket engedd el, amit el kell engedni, ja és az ég szerelmére írjál már egy könyvet!!!
Valami lehet a mondandójában. Tegnap pl. azt álmodtam, hogy állok az ajtóban, kezemben egy közepesebb méretű szépen becsomagolt dobozzal, amit valaki el akar vinni, de én görcsösen kapaszkodom belé, közben a postás ott toporog egy sokkal nagyobb dobozzal, amit nem tud behozni, mert elállom az utat.

Nincs nálam centiméter, de szerintem eddig ez a leghosszabb bejegyzés.