Vállalhatatlan estéim

Azért ebben a keribredsós életérzésben van valami: laptop a konyhaasztalon, balra forró karamelles tea, jobbra csokis keksz, háttérben meg épp Sanyi pisztrángja üvölt. :) Ez mekkora képzavar, hehe. (A Trout című nótára gondoltam.) Sanyi társaságát mostanában sokat kell hiányolnunk, ami nagyon elszomorító hosszútávon. :( Lehet, hogy el kéne csábítanom a zenekaromba basszusgitározni, akkor többet látnám és lehetnénk mi a Sanyi Side Up...

Ígértem nektek még beszámolókat a hétvége egyéb történéseiről. A péntek estét nem akarjátok tudni. Vagy mégis? Kezdjük ott, hogy Etussal megnéztük a Rám csaj még nem volt ilyen hatással c. filmet. A film '94-es, de '92-ben játszódik. A retro életérzés az valami hihetetlen. Régi telefonfülkék, mindenhol trabantok és zsigulik... Néha komolyan koncentrálnunk kellett, hogy felismerjünk egy-egy budapesti helyszínt. A Hold nevű szórakozóhelyet pl. nem sikerült beazonosítanunk. A film szerint a Hegedűs Gyula utcában van, na én oda nem jártam soha bulizni. Igaz akkoriban máshova se. :) Pedig láthattam volna a Jugoszláv Tudósokat élőben. A film elég vontatott, ami számomra a férfi főszereplő - a sztori szerint az I Love You zenekar szólógitárosa, muhaha - hihetetlen lassú érzelmi reakcióidejét hivatott tükrözni. A három kedvenc poénunk:

• Péter (szintén zenekartag) megismert egy lányt, később rájött, hogy vele akarja leélni az életét, de nem volt meg neki a lány címe
• az egyik haver az elefántról ír novellát, aki szerinte az állatok királya, mert bár növényevő, de sokkal nagyobb az oroszlánnál
• anyuka véleménye, hogy miért hidegült el a csaj a főszereplő sráctól: "Nem lehet kisfiam, hogy nem mutattad ki eléggé az érzéseidet?"

Érzelmeknek még a nyomát sem lehetett rajta látni. Két hét után volt egy kis elbizonytalanodás ("Azt hiszem szerelmes vagyok a Dórába. Rossz érzés, ha nincs velem."), de gyorsan elment horgászni hajnalban és ezzel le is volt tudva a dolog.

A péntek este a Spájzban folytatódott. Aztán meg egy karaoke bárban. Ez utóbbi újdonság, úgyhogy inkább ezt részletezném. Még sosem énekeltem karaoke bárban, bár többször gyűjtögettem hozzá a bátorságot. De Gabó barátnőjének lenni azzal is együttjár, hogy bármikor besétál egy ilyen helyre, és énekel egy olyan Somebody to love-ot, hogy hirtelen mindenki megfogadja, hogy sosem nyúl többet mikrofonhoz. Vagy nyom egy Only You-t amitől a karaoke-partyt vezető csaj nyilvánosan elélvez. Ilyenkor barátnőként a legdiplomatikusabb megoldás csendben szürcsölgetni a koktélodat, hiába kacérkodsz már évek óta egy jó kis Show Me Heaven cover verzióval. Duettet meg ugye nem énekelt velem, mert arra készülni kell ám. Ha! Hát most azzal indítottam, hogy Jonnal elnyomtuk a Kids-et. Újabb pipa vágyálmaim listáján. Mivel rajtunk kívül nem nagyon voltak mások, és ők is elmenekültek, ezért volt még Streets Have No Name (ezúttal eredeti hangnemben), Pocsolyába léptem Vasvári Béla tiszteletére és asszem szólóban a So Young-ot is eldalolásztam. A későbbiekre már nem emlékszem, de addigra mindegy is volt, mert Peti megszerezte az egyik mikrofont, és onnantól minden dalnak az volt a szövege, hogy úúúúúúúbébbbi. Csak azért, mert az a véleményem róla, hogy nagyon kedves, okos és édes ember, és mert nagyon szeretem most nem részletezem, hogy micsoda kemény munka volt hazajuttatni. A máskor öt perces séta minden méteréért meg kellett küzdenem, de legalább méterenként hússzor biztosított a fenti érzéseim kölcsönösségéről. A barátság szép dolog. :)

Szombaton négy óra alvás után beültem egy továbbképzésre, ahol jól megmondták nekem, hogy gondolkodjak már pozitívan, mert másképp lúzerség az élet. A nagyon okos kopasz bácsi azt is megmondta, hogy a víz az éltető elem, meg a Mester, és hülyeség spriccelős kátrányt inni. Nagyon fájt a fejem alapból is, de ráadásul még másfél órát beszélt negyedik előadóként, úgyhogy gyorsan benyomtam utána egy kólát. Inkább az, mint a cigi. A dohányzásban a szociális tevékenység az addiktív, higgyétek el.
Négykor menekültem a helyszínről, begyűjtöttük a kocsit a Spájz elől, megnéztük Zoli él-e még a munkahelyén (ő se aludt többet nálam) és meglátogattuk Timit. Aztán négyen elmentünk egy nagyon jó koncertre a Tranzitba. Kozma Orsi énekelt, Szakos Krisztián dalszerző kísérte gitáron. Őszinte véleményem, hogy nagyon jó zenét csinálnak, annyira minőségit, hogy félek nem értik meg elegen. Mi Timivel megyünk máskor is koncertre, ez biztos. Azért majd meg kell kérnem Orsit, hogy egy kicsivel kevesebb, dejólennehafognádakezem típusú dalt játszanak. Engem nagyon felkavart az egész, biztos a fáradtság is rátett, de ezek olyan dalok voltak, amikre nem lehetett nem odafigyelni. Nem tudtam eldönteni, mi a sürgősebb, hogy elmeneküljek és egy nagy sétával kitisztítsam a fejem, a tüdőm és a könnycsatornáimat vagy rohanjak haza írni a saját dalaimat, vagy zuhanjak egyszerűen mély álomba, és ott próbáljam feldolgozni a sok élményt. Végül is megoldható volt minden szép sorban.

***

Gondolkodtam a megoldáson a szenvedős dalok problémakörben. Kísérletképpen törölnöm kéne az összes lelkizős nótát az mp4 lejátszóról, a kedvencek listámról a médiapléjerben ill. a fejemből és mondjuk megtartani a Lucky One c. Meteorfolk-Faith Hill nótánkat. ('cause you're mine / that's all i need to know / the sunshine's everywhere we go / it's so right cause i've got you to hold /every night / yeah I'm the lucky one). See what happens. Talán megszánnak a barátaim és kapok egy óriás ölelgethető macit karácsonyra. Szakáll nem kell rá, mert kidörzsöli az állam, és utálom, mikor lehámlik.