Gasztronap Zürichben

A szombati napot a gasztronómiai élvezeteknek szenteltük. (Jójó, én igazából az egész hétvégét...) Jó későn keltünk és kiadós reggelivel igyekeztünk magunkhoz térni. A városba érve, mint jól nevelt előző nap kiképzett idegenvezető megmutogattam a Grossmünstert és a Fraumünstert Heninek és Zsófinak, de most kicsit alaposabban megnéztem én is. Kini is csatlakozott, és elkalauzolt minket a világ egyik legjópofább konyhai felszerelés boltjába. Nehezen fogtam magam vissza, de végül is "csak" az unokaöcsémnek vásároltam babapoharat meg kanalat. (Cuki színes kockás elefánt van rajta, jóvanna. A hugomék elolvadtak tőle.)
Míg a lányok felfedezték a Kunsthaust, mi Kinivel ellátogattunk a Pie Shop nevű helyre, ahol egyrészt isteni angol piték vannak (mi pork&apple-t ettünk), másrészt aznap különleges eseményként Kini szakácstanárai, Jack és Silvia árulták az isteni saját készítésű csokibonbonjaikat. Kaptunk kóstolót, és hát azt kell mondjam, hogy a lime-ginger és az earl-grey ízesítés messze a legtutibb bonbontöltelék, amivel valaha találkoztam.
Mindez még nem volt elég, elmentünk a két nagy csokiboltba bevásárolni (Merkur és Sprüngli) utána pedig sajtfondüt csipegettünk egy remek étteremben. A csipegetést úgy értsétek, hogy egy hatalmas fazék gőzölgő sajtszószt tüntettünk el négyen kb. két vekni kenyérrel. Diétás cucc.

A vasárnapot kicsit lazábbra vettük, így aztán csak a kiadós reggeli (Kini saját sütésű kalácsával) és a Starbucks maradt bűnözésként. Hehe. Viszont elmentünk egy szuper múzeumba, a Rietberg-be, ahol a világ távolabbi tájainak művészete van alaposan képviselve. Az időszaki kiállítás eléggé leszívta az agysejtjeinket, ugyanis a Rama herceg és felesége, Sita történetét elmesélő 65 képből álló sorozatot megtekinteni is strapás, nemhogy a teljes sztorit felfogni... A lényeg, hogy önkéntes száműzetésbe vonultak, lekaszaboltak mindenféle démont, elrabolták, kiszabadították, véres háborúkat vívtak... a részeg majmokról és a medvékről meg inkább nem is beszélek...

Este Kinivel megnéztük a MammaMiát aztán még pár órát énekeltünk Andrisnak duettben. Szerintem értékelte. :) Annyira kedvesek voltak, hogy kikísértek késő este a pályaudvarra. Egyáltalán: nagyon-nagyon tündéri házigazdák! Kinikém, nagyon szép hétvégém volt, köszönöm!!

No és akkor hamarosan: vonatút hazafelé...