Azt hiszitek hazafelé sokat aludtam? Ha! Ha-ha-ha!
Éjfél előtt pont elszunyókáltam és álmomban misztikus német nyelvű meséket hallottam... aztán kicsit felriasztott a mellém telepedő két svájci hódeszkás srác és akkor rájöttem, hogy a másik ablak alatt konkrétan ott ül az alpesi erdők szelleme. Nagy varázslóköpönyeg volt rajta, és halványzöld kalap, teletűzdelve az ősz minden színében pompázó levelekkel és bogyókkal. Dőlt belőle a mondanivaló, és olyan hangosan beszélt, hogy az egész kocsi hallotta. Leginkább valami teremtésmítoszról mesélt, gyönyörű német rímekbe szedve (ilyennek eddig csak akkor találkoztam, mikor Goethe verset tanultam eredetiben: félő volt ugyanis, hogy bekerülök az OKTV második fordulójába, de aztán felesleges parának bizonyult ez is), meg sokszor emlegette, hogy Afrikát az afrikaiaknak, és hogy az emberiség mindig is létezett, a kezdetektől fogva. Sajnos csak egy megállót jött velünk, így aztán Bludenz után mindenki kénytelen volt jobb híján visszaaludni.
Helyét elfoglalták a hódeszkás fiúk, hogy ezáltal mindhárman kényelmesebben utazzunk, így történhetett, hogy Innsbruckban két nagydarab román pasi telepedett mellém. Illetve az egyiknek a fele kábé rám. Túlélhető volt, mert mindig kedvesen mosolyogtak, meg "Madam"-nak szólítottak, mikor fél óránként megkérdezték, hogy mikor érünk már Budapestre, de az átható dohányszagukat rosszul viseltem. Annyi enyhülést hozott a bécsi megálló, hogy a hódeszkás fiúk leszálltak, és az így felszabaduló négy üres hely vonzóbbnak bizonyult számukra az én kómás-csapzott társaságomnál. Mosolyogni és mádámozni végül is tudtak a túlsó ülésekről is.
A magyar szakaszon már gyorsan repült az idő, főleg mert rengeteg telefont kaptam, hogy megérkeztem-e már és jó volt-e, stbstb. Ja, és muszáj megemlítenem a Kini-anyu által csomagolt sajtos-szőlős szendvicset... mmmm....
Azért a zuhany otthon, azt megint csak életmentőnek bizonyult. A vonaton valahogy extrán lestrapálódik az ember.
(Azt ne higgyétek, hogy az íráshoz hatalmas fantázia kell... Az életben simán történik épp elég meglepő és abszurd dolog.)
Éjfél előtt pont elszunyókáltam és álmomban misztikus német nyelvű meséket hallottam... aztán kicsit felriasztott a mellém telepedő két svájci hódeszkás srác és akkor rájöttem, hogy a másik ablak alatt konkrétan ott ül az alpesi erdők szelleme. Nagy varázslóköpönyeg volt rajta, és halványzöld kalap, teletűzdelve az ősz minden színében pompázó levelekkel és bogyókkal. Dőlt belőle a mondanivaló, és olyan hangosan beszélt, hogy az egész kocsi hallotta. Leginkább valami teremtésmítoszról mesélt, gyönyörű német rímekbe szedve (ilyennek eddig csak akkor találkoztam, mikor Goethe verset tanultam eredetiben: félő volt ugyanis, hogy bekerülök az OKTV második fordulójába, de aztán felesleges parának bizonyult ez is), meg sokszor emlegette, hogy Afrikát az afrikaiaknak, és hogy az emberiség mindig is létezett, a kezdetektől fogva. Sajnos csak egy megállót jött velünk, így aztán Bludenz után mindenki kénytelen volt jobb híján visszaaludni.
Helyét elfoglalták a hódeszkás fiúk, hogy ezáltal mindhárman kényelmesebben utazzunk, így történhetett, hogy Innsbruckban két nagydarab román pasi telepedett mellém. Illetve az egyiknek a fele kábé rám. Túlélhető volt, mert mindig kedvesen mosolyogtak, meg "Madam"-nak szólítottak, mikor fél óránként megkérdezték, hogy mikor érünk már Budapestre, de az átható dohányszagukat rosszul viseltem. Annyi enyhülést hozott a bécsi megálló, hogy a hódeszkás fiúk leszálltak, és az így felszabaduló négy üres hely vonzóbbnak bizonyult számukra az én kómás-csapzott társaságomnál. Mosolyogni és mádámozni végül is tudtak a túlsó ülésekről is.
A magyar szakaszon már gyorsan repült az idő, főleg mert rengeteg telefont kaptam, hogy megérkeztem-e már és jó volt-e, stbstb. Ja, és muszáj megemlítenem a Kini-anyu által csomagolt sajtos-szőlős szendvicset... mmmm....
Azért a zuhany otthon, azt megint csak életmentőnek bizonyult. A vonaton valahogy extrán lestrapálódik az ember.
(Azt ne higgyétek, hogy az íráshoz hatalmas fantázia kell... Az életben simán történik épp elég meglepő és abszurd dolog.)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése