A Hajrá! hajrája

Fontos szolgálati közleményektől eltekintve elég régen írtam már blogbejegyzést. Emiatt aztán én sem tudom, hogy mi újság velem mostanában. Például arra ébredtem egyik nap, hogy egy dánnal lakom együtt. Hihetetlen, mik történnek, ha az ember kicsit nem figyel oda.
(Kedveseim, nem disszidáltam, csak elköltöztem, igen, de semmi pánik, egyesek szerint kisimultam és derűsebb a hangom, legyen most ennyi elég, boncolgatni nem fogom a témát. We don't look back in anger.)

Jótékonyan lekötötte csapongó gondolataimat és érzelmi viharaimat a HajráPeti! jótékonysági koncert szervezése, mégha az oroszlánmunkából csak egy pici farokbojtnyi esett is rám. De ez a pici farokbojt nagyon nagy örömmel támogatja az oroszlánt. Én úgy érzem, hogy jól sikerült a tegnap este. Mozgalmas nap volt, sokan jöttek, csodás kis csapat dolgozott a háttérben és a színpadi frontvonalban is. Nagyon örültem minden ismerős arcnak, köszönöm mindenkinek, aki az én noszogatásomra jött el, hogy ott volt velünk!
Zséda koncertjéről teljesen lemaradtam, de annyira, hogy Zsédát magát sem láttam, csak hallottam messziről. Természetesen első sorból csápoltunk az Aiming For Sunday-nek és Jamie Winchesteréknek. Jamie meg is dícsérte az alkalmi női ritmusszekciót, állítólag lehet ránk támaszkodni zeneileg: szóval, csajok, csak így tovább, maradjuk együtt! ;)
Az est külön tanulsága, hogy ha három-négy évvel ezelőtt Jamie bemutatkozik nekem, majd egy bárpultra támaszkodva kedélyesen elcsevegünk néhány mondatot, hát valószínűleg elájulok, míg most egy teljesen természetes része volt a rendezvénynek ugyanez az élmény. Szó sincs róla, hogy már nem érdekelnek, sőt az az igazság, hogy még nagyobbra nőttek a szememben, annyira készségesen támogatták az ügyet és olyan kedvesen érdeklődtek Peti gyógyulása felől. A többi fellépő hozzáállása is hasonlóan szívmelengető, Kozma Orsi egy tündér volt (nem mellesleg azon kevés profi színpadi művészek közé tartozik, akik teljes alázattal végzik a munkájukat: maximálisan odarakják magukat, amikor kell, egyébként meg kicsit sem harsányak, egyszerűen jelen tudnak lenni a maguk kedvességével - én ezt láttam belőle, és szerintem jól láttam), Caramel pedig meglepően közvetlen és jópofa személyesen.
A tegnapi szép emlékeket jól elraktároztam télire, természetesen várható a folytatás, csak egy pici szusszanásnyi időt kell hagynunk a főszervező gárdának.