És lőn reggel és este a negyedik nap...

Azt ígérték nekem, hogy a negyedik nap már hű de nagyon jó lesz, mert addigra elmúlik a szédülés meg az egyéb fura tünetek. El is múlt. Így viszont nincs ami lekösse a figyelmemet, ezért minden gondolatom akörül foroghat szabadon, hogy mi minden van a világban amiből nem ettem még eleget. A lista eléggé felduzzadt az utóbbi két napban.

• Marcsit nem kellett sokáig győzködnöm, hogy társuljon a csirkesaláta-pusztításhoz;
  
• szerintem a spagetti-projektet sem veszélyezteti semmi, az áldozatokat ismerve;
  
• a kókuszos túrórudihoz meg juszt sem kellenek tettestársak;
  
• itthon ígértek nekem nagyadag padlizsánkrémet pirítóssal;
• a KFC útba esik bármikor, ha nagyobb mennyiségű csípős csirkemellcsíkot szeretnék vásárolni;
  
• lassan neki kell állnom megfűzni Pétert egy kis törökkajás csemegézésre;
  
• EGÉSZ adag zöldbabfőzeléket szeretnék kérni a bundáskenyerem mellé;
  
• nem menekülhet a lasagna a Pizza Hutban;
  
• a mozarellás bagel a Coffeeshopban;
  
• a nutellás-banános palacsinták Nagyinál;
• Bonyai Sanyi tárkonyos jércelevese;
  
• a Plus áruház összes mélyhűtött fűszeres burgonyája és tzaziki szósza;
• remélem anyám és nagyanyám is meghívnak ebédre hamarosan;
• ha mindez megvolt, főzök magamnak ipari mennyiségben curry-s csirkét barna rizzsel.

A legmeglepőbb, hogy a munkatársak sajnálata átalakult kíváncsisággá (naponta ellenőrzik, hogy mutatunk-e még életjeleket). BótosEszter barátném - az egyik legnagyobb ínyenc, akit ismerek- úgy döntött, hogy szeptember elseje tökéletes időpont nekifutni az új életnek, és ma elment beszerezni egy adag szirupot. (Gondolom azt még azért megvárja, hogy hétfőn bemegyünk-e tényleg dolgozni.) Egy másik kollegám egy extra bigmek menüt ígért nekem túlélés esetén, ezt galádul becseréltem karamellás fagylaltra.
Nem éhes vagyok, félre ne értsetek. Egyszerűen az ízek hiányoznak, meg az az élmény, ahogy szétomlik a számban egy pont jól átsütött fűszeres csirkefalat, vagy elolvad a csokoládé... Mostantól minden falat kaját háromszorosan meg fogok becsülni, tutira. Csak ezt a hátralevő három napot bírjam még ki valahogy...