Panka

Jól elmentünk a Paul Anka koncertre tegnap. Ritka élmény volt, amolyan darabka laszvegasz, Gabó szerint. Az átlagéletkor az ötvenet verdeste, felülről. Állójegyet nem lehetett kapni, érthető módon. Annál inkább irigykedtem arra a negyvenes párra, akik a keverőpult mögötti székmentes területen ropták. Tudjátok, az a fajta táncospár, akik mindketten a parkett ördögei és már nagyon összecsiszolódtak.
Természetesen Paul sem volt hajlandó a színpadon kezdeni a koncertet, átsétált a nézőtéren, kitartóan osztogatta a puszikat és pacsikat. Ezt még több dal alatt megismételte, még minket is megközelített olyan négy sornyi távolságig. Ott volt a vadiúj szépséges szőke felesége, de azért minden útjába kerülő csinos magyar lányt is megtáncoltatott. Tud élni az öreg.
Szerencsére már a legelején túlestünk Dianán és a Júúármájdesztönin. Még nagyobb szerencsémre elég sok nótát énekelt a kedvenc Rock Swings albumról. Az kifejezetten mókás volt, mikor a VanHalen Jump! feldolgozásnál megpróbálta ugráltatni a közönséget. Tartok tőle, hogy legtöbben vagy nem hallgatnak VanHalen-t, vagy sosem hallották még a Rock Swings című albumot, vagy nem értenek angolul, vagy már nem szívesen ugrálnak. Vagy mindez egyszerre. Azért álldogáltak kitartóan kedvesen mosolyogva.
Jó volt látni egy élő legendát, aki egy csomó már nem élő legendával találkozott életében. Mit találkozott, bizonyos esetekben ő írta a legnagyobb slágereiket. Energikus műsor volt, jól hangszerelve, nagyszerű zenészekkel, néha megható fordulatokkal, sok-sok közvetlenséggel. Köszi, Panka, reméljük megtartod ígéreted, és jössz máskor is Budapesztre!
Ő maga így búcsúzott tőlünk: Köszönöm szépen to all of you! :)