Jelezném, hogy nem csak mi vagyunk ám bonyolultak. Ezt tegnap hallgattam végig egy pasitól:
"Szerintem felesleges erről vitatkoznunk. Ez olyan, mintha te erre azt mondanád, hogy ez piros, én meg azt, hogy ez kék. Te úgyis pirosnak látod, én meg úgyis kéknek. Pedig igazából mindketten pontosan tudjuk, hogy nekem van igazam, és kék."
Az egészben a mókás az volt, hogy a magyarázat közben kitartóan egy piros székre mutogatott. Remélem ő is komikusnak gondolta a dolgot, mert ilyen érveléssel nem lehet egy nőt meggyőzni.
Nálam max. a zöld lehet kék, és az is csak akkor, ha fű, és zene. Azaz bluegrass.
Ha már itt tartunk, hétvégén volt Abaligeten a VI. Nemzetközi Bluegrass és Akusztikus Zenei Fesztivál. A Tapolczai Attila Band dülöngélő oszlopos tagjaként léptem fel. A koncertünket nem méltatnám, én elég takarékra tettem magam, mert már rég zenéltem velük. Sajnos épp csak annyi időnk volt, hogy az előttünk és utánunk levő zenekarokba belehallgassunk, így lemaradtam olyan kedvencekről, mint a Tenderfoot Blues Unit, Bornemissza Ádám, a Szuterén, a Dad Gave My Dog Away (Bocskai Pista zenekara) és az idei European Bluegrass Music Award nyertes Acousticure (innen Pintér Zsolti hegedűs-mandolinost emlegettem talán egyszer, egy baracskai jammelés kapcsán). A házigazda bajai Banjo Jumping Band pont utánunk játszott, úgyhogy tanúi lehettünk parádés koncertkezdésüknek. Felcsendültek az István a királyból ismerős akkordok: Ding-ding (sika-sika) ding-ding (sika-sika) ding-ding (sika-sika) ding-ding-di-ding, Magyarok! Férfiak és Asszonyok! Hallgassatok Bluegrass zenét! Pam-pam-pam-jabadabba-jabadabba-bim-bam-jubbadubba...stbstb. innetől bele a lecsóba...
(Bájdövéj, kiszórtak a Goldenblog "Komplex" nevű kategóriájából, ezek szerint nem is lehetek én olyan bonyolult... :) Always look on the bright side of life...)
"Szerintem felesleges erről vitatkoznunk. Ez olyan, mintha te erre azt mondanád, hogy ez piros, én meg azt, hogy ez kék. Te úgyis pirosnak látod, én meg úgyis kéknek. Pedig igazából mindketten pontosan tudjuk, hogy nekem van igazam, és kék."
Az egészben a mókás az volt, hogy a magyarázat közben kitartóan egy piros székre mutogatott. Remélem ő is komikusnak gondolta a dolgot, mert ilyen érveléssel nem lehet egy nőt meggyőzni.
Nálam max. a zöld lehet kék, és az is csak akkor, ha fű, és zene. Azaz bluegrass.
Ha már itt tartunk, hétvégén volt Abaligeten a VI. Nemzetközi Bluegrass és Akusztikus Zenei Fesztivál. A Tapolczai Attila Band dülöngélő oszlopos tagjaként léptem fel. A koncertünket nem méltatnám, én elég takarékra tettem magam, mert már rég zenéltem velük. Sajnos épp csak annyi időnk volt, hogy az előttünk és utánunk levő zenekarokba belehallgassunk, így lemaradtam olyan kedvencekről, mint a Tenderfoot Blues Unit, Bornemissza Ádám, a Szuterén, a Dad Gave My Dog Away (Bocskai Pista zenekara) és az idei European Bluegrass Music Award nyertes Acousticure (innen Pintér Zsolti hegedűs-mandolinost emlegettem talán egyszer, egy baracskai jammelés kapcsán). A házigazda bajai Banjo Jumping Band pont utánunk játszott, úgyhogy tanúi lehettünk parádés koncertkezdésüknek. Felcsendültek az István a királyból ismerős akkordok: Ding-ding (sika-sika) ding-ding (sika-sika) ding-ding (sika-sika) ding-ding-di-ding, Magyarok! Férfiak és Asszonyok! Hallgassatok Bluegrass zenét! Pam-pam-pam-jabadabba-jabadabba-bim-bam-jubbadubba...stbstb. innetől bele a lecsóba...
(Bájdövéj, kiszórtak a Goldenblog "Komplex" nevű kategóriájából, ezek szerint nem is lehetek én olyan bonyolult... :) Always look on the bright side of life...)
Bejegyzések
1 megjegyzés:
Ugyan már, nem valami gyakorlott férfival hozott össze a sors. A férfiak tudják, hogy a nőknek mindig igazuk van. Ha nincs igazuk és ezt az orruk alá dörgöljük, akkor egyszerűen megsértődnek. :)
Akkor már sokkal egyszerűbb hagyni, hogy azt higgyétek, hogy igazatok van, miközben persze tudjuk, hogy nekünk van igazunk. :)
Etus
Megjegyzés küldése