Dupla Ünnep

Hüpp. Ez olyan megható nap. Reggel eszméltem rá, hogy már az összes kedvenc árusom megismer: a Fehérvári úton az újságos néninek csak köszönni kell, és már nyújtja is szerda reggel a Nők Lapját egy nagy mosoly kíséretében; a Ferenciek terén a zöldséges bácsinál kiérdemeltem az "angyalom" státuszt, mert nem felejtettem el a tegnapról elmaradt 5 forint visszajárót és megígértem, hogy jövő héten is megyek; a Vörösmarty téren az ősz jegyellenőr bácsi már nem kéri a bérletet, csak a jókedvű "Szépjóreggelt!"-emhez ragaszkodik... és eddig még csak ismeretlen ismerősöket emlegettem, akik nem is tudják, hogy névnapom van. Az ismerősök viszont zavarbaejtően sokan észbentartják, nem győzök ámulni. Tegnap otthon orchidea és a szexésnewyork mind a négy szereplőjének elég cukrászsütemény várt (két epizód alatt a nagy részét bekanalaztam... ööö... majd lefutom, persze...). A telefonom egyfolytában csörög, még az unokaöcsémmel is beszéltem, pedig még magzatvízben lebeg. A portásunk csokival fogadott, a kolleganőm ajándéka az asztalomon figyelt, a fiúk a szomszéd irodában egy hatalmas virágcsokrot rejtegetnek. A postafiókom egyfolytában villog, már puszit dobni is tudok smiley-val. Kriszta még verset is írt... hüpp...
Csupa öröm a szívem, így csordultig telve szeretném megköszönni, hogy kitartóan olvastok és figyeltek, és ezért most tartunk a 200. bejegyzésnél...