Bah!

Mostanában leginkább olvasni szeretek. Névnapom alkalmából is kivételesen nem ruhaboltokba rángattam el vásárlós kedvű anyukámat, hanem egy könyváruházba. Kicsit biztos meglepődött, főleg, hogy az Éjszakai Állatkert c. női novellagyűjteményre esett a választásom. Súlyos darab, ajtótámasznak beillő antológia. Nem csak kívülről. Kerítettem is mellé egy kis könnyedebb darabot is: ez is igazi női lélek bugyraiban vájkálós, ezoterikus, útkeresős, párkeresős könyv. Csakhogy ezt Bach Szilvia írta. Ő, igen, a magyar kabaré női csillaga, kinek egyedi szemforgatásán gurultunk jobbra-balra kicsilány korunkban, mert a humor az ugye lételem volt a családban mindig is. Volt egy barátnőnk, aki remekül tudta utánozni, úgyhogy fel sem kellett venni videóra. A könyv címe: Nem vagyok én Müller Péter. Pedig majdnem. Az élet nagy felismeréseivel járó katarzis így is megvan, a Terézanyus feeling szintén, csak sokkal viccesebb. Ugye lányok, nincs is jobb, mint saját bonyolultságunkon röhögni?