Gomba-mese

Esemény dús hétvégém volt, kedves Olvasók, ebből már nyilván sejtitek, hogy mindenki legnagyobb örömére írni fogok sokat. :)
Elég nyűgös hetet zártunk, és pénteken nagyon úgy nézett ki, hogy nem akar történni az éééégvilááágon semmi. Emiatt azonnal panaszáradatot zúdítottam a baráti körömre, és végül is összegyűltünk a Gödörben, mert onnan már csak felfelé alakulhat a hangulat. Először megérkeztem én, aztán jött Timi és Zoli, és szereztünk egy asztalt, aztán befutott Marcsi, Peti, Sanyi, Péter kapitány (majdnem) egyenesen Stockholmból, aztán jé itt egy ismerős, ott egy ismerős és a végén három asztal körül sem fértünk el rendesen, és a túlsó végen ülők már annyira az ismerősök ismerőseinek az ismerősei voltak, hogy elvesztettem a fonalat. De sebaj.
Volt egy ilyen mese, ha jól emlékszem abban a könyvben, aminek az volt a címe, hogy "A Sün, akit meg lehetett simogatni". Ez volt az első meséskönyv, amit egyedül olvastam ki, emlékeim szerint még óvódás koromban. Az este emlékére ezt szeretném veletek megosztani. (Éljen a Kiki-Lala honlap, ahol megtaláltam teljes terjedelemben!)
Az este rengeteg kedves beszélgetéssel telt, valamint belehallgattunk a The Durgas koncertjébe, ami egészen remeknek tűnt. Volt benne valami nagyon átütő erő, rengeteg féle stílus keveredett teljesen emészthető egyveleget alkotva. A közönség értékelte is, a zenekar meg cserébe órákig nyomta megállás nélkül. Le a kalappal.

Most pedig mese (ami nem a sünis könyvben volt, hanem a Vidám Mesékben).


Vlagyimir Szutyejev: A gomba alatt

A hangyát egyszer utólérte egy nagy eső. Hova bújjék előle? Egy apró kis gombát látott meg a Hangya a tisztáson, odaszaladt és elbújt a gomba kalapja alá. Üldögél a gomba tövében, várja, hogy elálljon az eső. Ámde az eső egyre jobban zuhogott. Egy agyonázott Pillangó vánszorgott a gombához.
-Hangyácska, Hangyácska, engedj ide emgem is a gomba alá! Úgy eláztam, nem tudok repülni!
-Már hogyan is engednélek - kérdezte a Hangya -, hiszen magam is csak éppen elférek alatta?!
-Sebaj! Kis helyen is elférnek, akik szeretik egymást.
Erre aztán a Hangya beeresztette a Pillangót a gomba alá. Az eső meg egyre csak zuhogott. Futva jön Egérke.
-Engedjetek a gomba alá engem is! Patakokban folyik a víz rajtam!
-Ugyan hogyan engedhetnénk ide? Nincs itt már szabad hely.
-Húzzátok magatokat összébb egy kicsit!
Összébb húzták magukat és beengedték az Egérkét a gomba alá. Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni. Arra ugrándozott a Veréb, és így sírt-rítt:
-Megázott a tollacskám, megfáradt a szárnyacskám! Engedjetek be engem is a gomba alá megszáradni, megpihenni, az eső végét kivárni!
-Nincs már több hely!
-Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!
-Na jól van. Összébb húzódtak - jutott hely a Verébnek is. Ekkor a Nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát.
-Bújtassatok el! - kiáltozta. - Mentsetek meg! Üldöz a Róka!
-Sajnálom a Nyulat - szólt a Hangya. - Tudjátok mit? Húzdózkodjunk összébb! Alighogy, a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is.
-Nem láttátok a Nyulat? - kérdezte.
-Nem láttuk bizony! Közelebb lopakodott a Róka, és szaglászni kezdett.
-Nem itt bújt el?
-Ugyan, hogy bújhatott volna ide? Megcsóválta a farkát a Róka, és elment. Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek. A Hangya elgondolkozott, és azt mondta:
-Hát ez hogyan történhetett? Először még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértünk!
-Brehehehe! Brehehehe! - heherészett valaki. Mindannyian odanéztek: a gomba kalapján ült a Béka, és jóízűen nevetett:
-Ó, ti okosok! Hiszen a gomba... A mondatot abbahagyta, őket pedig otthagyta. Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitalálták, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.

Írok majd egy dalt "Az én szívem vargánya" címmel. Vagy még jobb jutott eszembe:
"Az én szívem pöffeteg, hogy mind jól elférjetek, sallallalala..."