HHoolldduuddvvaarr

Ha most igazán frappáns címet akarnék, akkor egy kép lenne a cím helyén. Pl. egy szép fotó a Holdról, mikor épp hatalmas udvara van, kétpéldányban egymásra montírozva, kicsit elcsúsztatva, hogy olyan kettős-látás hatást keltsen. De feladtam a küzdelmet, hogy az itthoni gépre is letöltsem a kedvenc képszerkesztő programomat. Túl sok kiegészítő programot és ablakfelújítást igényelt volna. De képzeljétek el. :) Ezzel tökéletesen ki tudtam volna fejezni az eddigi hétvégém lényegét, érzékeltetve, hogy mindkét estémet a Holdudvarban töltöttem, meg azt is, hogy milyen hatással...
(Képkeresgélés közben találtam egy nagyon jópofa képet, az a címe, hogy Kotta, és Róbert kedvenc képeinek egyike. Róbertről nem tudom, hogy kicsoda, de jófej a kutyája, és sok szép színes képet töltött fel. Gratula nekije.)

Eljöve vala tehát pediglen a péntek. Ez már önmagában örömteli esemény, de még jött hozzá pluszban, hogy meglepi-vacsit szerveztünk két anyai örömök elé néző kolleganőnknek a Menta Lounge-ba. Jó kis vacsi volt, márminthogy a rozmaringos pisztrángom sem volt rossz, de a sok-sok kacagás a kollegákkal még jobb. :) Csak aztán elszöktem fél tíz körül, mert még délután megígértem Zolinak, hogy megyek sörözni az Aiming For Sunday tagokkal. Mentem is, csak aztán Petivel inkább boroztunk, valami meglepően finom cuvée-t talált, amiről állították, hogy száraz, de szerintem majdnem félédes. Éjfélig elcsevegtünk a cuvée felett, ami nálam elég életveszélyes kombináció. Amúgy is sokat csevegek, hát még bor mellett. Aztán átbuszoztunk a Móriczra, aztán onnan nem nagyon volt épp busz, úgyhogy inkább sétáltunk a Fehérvárin végig. Sanyit elhagytuk félúton, na nem azért, mert szívtelen gonosz dögök vagyunk, hanem mert ők hozzám képest ott laknak, Peti meg a kedvemért még gyalogolt pár megállót. Persze én akkor is egész úton csacsogtam, még azt is elfecsegtem, hogy van egy dalszövegfoszlány-ötletem az ő egyik nadon szép zenefoszlány-ötletéhez, amit vesztére elküldött nekem is véleményezni, aztán hazaérve gyorsan el is küldtem neki, hogy hallgassa meg, aztán meg nagyon mérges lett, hogy ezt meg hogy képzelem, és jól összevesztünk, hogy milyen jogon írok én csak úgy holmi dalokat az ő zenéjére, hú, és az nagyon rossz volt, és nagyon lelkiismeretfurdalásom volt, és aztán még össze-vissza bolyongtam valami esküvő-szerű rendezvényen, meg még találkoztam a főiskolás pasimmal, aki nagyon örült nekem, pedig azt hittem, hogy haragszik azért egy kicsit, hogy már inkább mégsem akartam vele járni, mikor már megnősült, aztán már nem is tudom kivel valami plázában kóvályogtunk... aztán lassan rájöttem, hogy ez az egész kb. addig igaz, hogy tényleg küldtem egy emailt, aztán lefeküdtem aludni... Nemtom mi lehetett abban a cuvée-ben. (Freudi álomanalíziseket emailben várom...)

Biztos ami biztos vissza is mentünk Marcsival tovább tesztelni a gyanús fehérbort a Holdudvarba tegnap este. Igazából koncertünk volt Benczúr klubban a Gallowglass-szel, aztán így már majdnem nyár-időben nem lehet csak úgy hazamenni felpörgetett állapotban. Először Bálint javaslatára elmentünk meghallgatni Kassai Eszti barátnénk legújabb zenekarát, a Pauly Pilot-ot, de koncert után 20 perccel értünk oda, és csak egy ál-morcos Eszti fogadott minket, hogy hát miért ilyenkor kell érkezni, de aztán kiengeszteltük azzal, hogy nekünk is voltak művészi kötelességeink, de megyünk velük bulizni szívesen... Holdudvarba... Ez elég húzós feladat volt, mármint a Rádayból eljuttatni kb 15 embert a Margitszigetig. Több akadály is az utunkba került, és mindig elhagytunk néhány lelkesedést vesztett versenyzőt. Én előrerohantam, hogy begyűjtsem Marcsit, aki később indult, mint mi, de hamarabb ért oda. Kinéztünk magunknak egy jó kis asztalt, és míg én fordultam egyet, hogy beszerezzem a tesztalanyokat, addigra Marcsinak társasága akadt. Nikolic Nenad szerb Vasas-vendégjátékos személyében. Mindketten megpróbáltuk neki elmagyarázni, hogy mi még várunk kb. 10 embert, de csak mosolygott, hogy verygood, verygood, friends, yes, yes, verygood... Aztán kicsit megsajnáltuk, hogy tök egyedül kell meginnia azt a három korsó sört, amit magával hozott, úgyhogy picit próbáltunk vele kommunikálni. Cserébe hálásan előadta nekünk a teljes magyar nyelvtudását, ami kb. a "mennyémá, milesz? milesz? gyerünkmá" -ra terjedt ki. Azt hiszem eléggé átfogó képet kaptunk a hazai futballisták mindennapjairól. Amúgy majd' elolvadtunk a büszkeségtől, mert Nikolic nagyon sexy city-nek tartja Budapestet, és odáig van az itt gyártott pornófilmekért. Nagyon sajnálta, hogy még nem sikerült kiderítenie, hogy hol bujkálnak a nimfomán pesti lányok, ezért javasoltam neki, hogy sétáljon át inkább a Cha-cha-chába. Ez az ötlet nagyon felvillanyozta, úgyhogy boldogan vigyorogva el is sétált a maradék két korsó sörével. Kb. ekkortájt megérkeztek a többiek, három főre fogyatkozva. Még magát Esztit sem tudták eljuttatni a célig, pedig az ő névnapját ünnepeltük volna. Azért Bálint befutott, meg Noémi és Gergő, akik a JustKiddin nevű formációban zenélnek együtt Esztivel. Illetve Gergőt nem is onnan ismerjük eredetileg, hanem az Irish Coffee-ból, dehát ez egy ilyen kis szövevényes társaság, inkább nem bonyolódom bele. Ahogy Gyarmati barátunk szokta mondani: ez az ország egy darab nagy zenekar. Itt jó eséllyel mindenki zenélt már mindenkivel, ha valaki valakivel mégsem, akkor biztos ismer olyat, aki már igen. Szóval a lényeg, hogy ottan maradtunk öten, belőlem meg megint kioldotta a bor a nyelv-kötőféket, úgyhogy össze-vissza meséltem mindenféle vicces sztorit a törpieknek, mint pl. a péntek esti rémálmom. Kb. négyre haza is keveredtem, úgyhogy most vasárnap fél kettőkor azt hiszem ideje lesz elmennem a boltba reggeliért. Majd még jövök. :)