Örömömben, hogy a héten ennyien lebuktatok, hogy nincs jobb dolgotok, mint Tücsökzenét olvasni, most nesze nektek egy kis melankólia. Most itthon lézengek, és próbálok tűrhető társaság lenni magamnak, de nem egyszerű. Asszem kissé elfáradtam a héten, pedig az igazi hajrá még csak most következik. (Reklám helye: jövő héten nyílik a Medici kiállítás, meg ez az egész Reneszánsz Év, amit ne kérdezzetek, hogy pontosan mit takar, a lényeg, hogy szép színes.) Úgyhogy hazaborongtam a ködben, és már fél hatkor lefeküdtem aludni. Ilyenkor az öntudatlan állapot sokat segít. Persze hasonló megoldás, hogy mehettem volna bulizni, meg alkoholizálni a többiekkel, de akkor kifecsegek egy csomó hülyeséget. Egyedül ez meg nem izgi, mert én tudom az összes titkomat. Úgyhogy most felébredtem, megtettem párszor a csokoládé-túrát a házban (karácsony óta minden helyiségben másfajta édességet tárolunk: itt egy kis szaloncukor, ott egy kis Raffaello, stbstb...), ami jót tesz az endorfin-szintemnek, viszont nem hízlal, mert nagy a ház, és rögtön le is járom a kalóriákat... és amúgy sem érdekelnek, szerintem kamu az egész kcal história. Hatszázadszor eljátszottam a legújabb mélabús-dühöngős-beszólós dalomat (természetesen H-mollos), ettől kicsit megnyugodtam, aztán most itt vagyok.
Hallgattam egy kis Harcsa Veronikát, mert Kanga aszonta az nekem tetszeni fog, és télleg. Aztán eszembe jutott, hogy Eva Cassidy még nem került be a kedvencek közé, pedig a "Live at Blues Alley" albuma a legjobb tipp magányos borongós estékre. Nagyon szeretem a hangját, több műfajban is otthon volt, és úgy tudott előadni jól ismert dalokat, hogy megduplázta az értéküket. A kedvencem, amitől mindig elszorul a torkom, Sting "Fields of Gold"-ja. 33 éves korában halt meg, valami furcsa csontrákban. Életében nem ismerték elegen, én is csak két éve tudok róla. Ezt az idézetet találtam a honlapján, amivel nagyon egyet tudok érteni, leszámítva, hogy sem énekelni sem gitározni nem tudok igazán:
Hallgattam egy kis Harcsa Veronikát, mert Kanga aszonta az nekem tetszeni fog, és télleg. Aztán eszembe jutott, hogy Eva Cassidy még nem került be a kedvencek közé, pedig a "Live at Blues Alley" albuma a legjobb tipp magányos borongós estékre. Nagyon szeretem a hangját, több műfajban is otthon volt, és úgy tudott előadni jól ismert dalokat, hogy megduplázta az értéküket. A kedvencem, amitől mindig elszorul a torkom, Sting "Fields of Gold"-ja. 33 éves korában halt meg, valami furcsa csontrákban. Életében nem ismerték elegen, én is csak két éve tudok róla. Ezt az idézetet találtam a honlapján, amivel nagyon egyet tudok érteni, leszámítva, hogy sem énekelni sem gitározni nem tudok igazán:
"I have the easiest job in the world. All I have to do is sing and play the guitar."
2 megjegyzés:
Ha melankólia van, akkor szóljál bátran! Elmegyünk egyet futni és közben beszélgetünk :)
Etus
PS: Komolyan. :)
Cupp. :)
Megjegyzés küldése