szerda, február 6

Prima di Primavera

Vághattam volna valami fapofát, mikor rám mosolygott. Elfordíthattam volna a fejem. De még sütött a lemenő nap, majdnem tíz fok volt és még az az üresen tátongó saroktelek is olyan üdének tűnt a Munkácsy utcában. 
- Széééép! - mondta mosolyogva. 
Tényleg szép - gondoltam körülnézve a hatker talán leglényegtelenebb utcasarkán. Most valahogy eszembe sem jutott, hogy bármelyik másik utcaszakasz izgalmasabb lehet a környéken. Éppen az volt a legboldogabb hely a világon, ahol lépdeltem. 
- You live here? - kérdezte angolul, mikor már majdnem elhaladtam mellette. Megtehettem volna, hogy meg sem fordulok. De ez nem az a nap volt. Miért is ne segítenék egy szemmel láthatólag bohém, jókedvű külföldinek? Biztosan keres valamit a környéken. 
- Just beyond the corner - Átmenetileg ugyan, apukám, de ezt neked nem kell tudnod. 
- Buongiorno! - Hű, nagyon internesönel lett ez a beszélgetés. - Én is lakom itt. Vagyok festőművész! Itáliából! Itt van műterem közel! - adta át a névjegykártyáját. Tényleg közel, szomszéd lépcsőház. Festőművész, énekes, zenetanár, sport. Érdekes kombináció. 
- Itt jövök és látom szééép! Nagyon szép! Sei bella!
A mindenit. Ennek nem is az utca tetszik. Kettyós olasz művész. Mióta lakhat itt?
- Érdekli műterem? Megmutatom most? 
Ööö, hát persze. 
- Nem-nem - mosolyogtam - most sok a dolgom. 
- Ááá, igen, siet, siet. Viszlát! De majd hív, ott van telefonszám felírva! Ciao!
- Igen-igen, nanáhogy, ciao!
Moroghattam volna, hogy micsoda őrültekkel van tele a világ. Vagy bosszankodhattam volna, hogy miért pont engem szúrt ki, miért nem lehetek elszigetelt, láthatatlan, magányos sétáló.
Ehelyett kacagtam. Hangosan, szívből, mint egy kettyós művész. Ott a hatker szélén, a kopár utcasarkon. Ahol egy percre már majdnem kitavaszodott. 

1 megjegyzés:

Zoli írta...

Szia
A zenész kéz mindig máshogy izzad, ehhez alkalmazkodva teszi a tavaszodó levegő hatására. Mindkét helyzet kellemes érzés az agynak, így egymással ekvivalenciában állva ugyanazt a mennyiségű feromont termeltetik. Talán az olasz művészek orra ki van erre élezve; talán csak hamarabb száradt fel.
Inkább csak egyszerűen Te vagy az oka, ha tetszel egy férfinak, legyen olasz vagy magyar. Azért vigyázz az idegen művészek műtermeivel és bélyeggyűjteményével.