Halmazok és élvezetek

Érdekes megfigyelést tettem a minap: vannak az életnek korlátlanul halmozható élvezetei, és vannak, amik egyszerűen nem férnek meg egymással. 

Vegyünk például egy egyszerű kis Tücsök-jutalmat: egy jó kis fehércsokis lattét, vagy egy barista special-t, aminek olyan tejszínhab van a tetején, ami félig csokis és teljesen karamellszószos. Ez a cucc szuperül megfér  egy csomó minden másik remek dologgal egy napon. Egy nagy sétával át a Szabadság hídon, mikor a Gellérthegy már őszbe borult. Egy indiai fűszeres csirkelevessel a Levesből. Egy ritka, éppen ezért megbecsülendő csevegéssel egy szinténzenész barátosnéval. Egy csupacsokis sütivel. Egy pláza madárcsicsergős tetőkertjében elmélyült horgolással töltött két csendes órával. 

Sőt, olyan kiemelkedően kellemes napokon, mikor az embernek névnapja van, kombóban megfér egy tündéri gasztro-blogger barátnő által főzött ebéddel, egy nagy adag fincsi fagylalttal, egy eredetileg Bécsbe tervezett, de átmenetileg egy pesti bécsi kávézóban halogatott jó kis kávézós beszélgetéssel, egy tobzódással a nemrégiben felfedezett gyümölcsös biokozmetikumok világában, egy kedvenc slágerekre tombolással odahaza, míg megérkezik a hőn áhított teli bonbonos doboz, és egy fröccsözős-biliárdozós meleg nyári estével Újbuda egyetlen, meglehetősen művészi romkocsmájában, a médiaválogatott két legremekebb focistájával (akik nagyon hagyni akartak nyerni, de hát istenem, tényleg ők a legremekebbek, csak egy szintig bírták ezt elfojtani).

És úgy tűnt, hogy a barista special simán egy Bréma próbával is kompatibilis. 

Ellenben a vadonatúj, hófehér, először viselt csinos-csajos pólóval NEM. 

Megértheti-e valaha az ember az Univerzum bonyolult szabályrendszerét?