Megkésett háborgás

Még decemberben, a bécsi karácsonyi vásár nyújtotta örömök után arra vetemedtünk, hogy ellátogassunk a Vörösmarty téri vásárba is. Nem volt zökkenőmentes a találkozó, mert rengetegen voltak, az én telefonom lemerült, Etus pedig lazán elsétált a találkahelynek megbeszélt óriási karácsonyfa mellett, amit nem vett észre, de valahogy csak megtaláltuk egymást.  Nos, fejlődik a hely, a szokásos ablak-nyitogatós adventi kalendárium helyett például komplett tíz perces épületfestő fényjátékot csodálhattunk meg este nyolckor a Gerbeaud ház homlokzatán. Nagyjából itt ki is merül a dicséreteim tárháza. A vásár úgy tűnik olyannyira fejlődik, hogy kinőtte a helyet. Hiába a sok szép áru, sült kolbász, langalló és mézeskalács... semmi nem látni, mert tömeg van. Ideje lenne áttérni a Bécsben már jól bevált több helyszínes vásárra, hogy ne egy területen koncentrálódjon minden érdeklődő. 

Külön csalódás volt, hogy idén nem készült betétdíjas bögre a forralt borhoz, helyette rendkívül környezetbarát polifoam poharakat osztogattak. Ez önmagában is kiábrándító, de legalább arra gondolhattak volna, hogy eldobható pohár = sok szemét. Vagyis jóval több szemeteskukára lett volna szükség a helyszínen, de sajnos csak a szokásos utcai szemeteskosarak álltak rendelkezésre, azok pedig mind dugig voltak már kora estére. A Váci utcában is szanaszét gurultak az üres poharak, igazán elegáns európai látványt nyújtott. 

Szomorú voltam, szomorú vagyok. Jövőre csináljuk már valahogy jobban.