Hosszú csend után

Egy kicsit én is elbizonytalanodva és kíváncsian vártam, hogy fogok-e én még ide írni egyáltalán. Az elmúlt jópár hét történéseit nem ítéltem idevalónak, mert nem éppen az élet napos oldalán történtek. Persze ettől még lehetett volna nagyon őszinte és tanulságos bejegyzéseket írni, de valahogy nem vágytam erre. Ez mégiscsak egy zenészblog. Amikor épp a kreatívkodó kézműves oldalam készült túltengeni, azt a témát is elvittem innen egy másik blogra. Majd igyekszem a lakberendezős-felújítóstól megpróbáltatásaimat is mérsékelten kommunikálni, bár van egy sejtésem, hogy ott lesz jónéhány kihagyhatatlan sztori. De a néha kőkemény élet maradjon csak az anyakönyvezett nevem élete, a Tücsök meg firkáljon vidámakat. (A kőkeménység mérhetősége érdekében elárulom - ha valakinek esetleg nem tűnt fel magától -, hogy NEM voltam ott az idei Malacka és a Tahó Sziget-koncerten, mert. Sőt, a legszívemcsücskébb Marcsim esküvőjén SEM, pedig arról én tehetek állítólag. Ez már elég komoly, ugye?)

(Véletlen egybeesés, hogy egyik nagy kedvencem, Zsuel, a saját bevallása szerint közepesen híres blogger sem posztolt semmit másfél hónapja. Remélem jól van. Hiányolom.)

Notehátkérem, mindezek után kijelenthetjük, hogy EZ a blog koncertbeszámolókat szeret leginkább közzétenni. Ezért végre valahára, hosszas böjt után fel is kerekedtünk és el kerekeztünk (sajna nem 2+2, hanem szimplán 4 keréken) egy igazi, hamisítatlan, nemzeti ünnepi Kerekes Band koncertre, amire még a frontZsombor is kossuthos pólóban jött a megszokott hendrixes helyett. (Igaz egyformán nincs köze egyiknek sem az államalapításhoz, de az előbbin legalább vannak nemzeti színek.) A koncert megszokott színvonalát már unalmas lenne méltatni; rövidebb, de abszolút best of összeállítást hallhattunk, amibe nagy örömömre belefért a Jellyf is. (Bocs.) Egy nagy rejtélyről is lelebbent számunkra a fátyol, tudniillik, hogy hogyan adják elő a fiúk a Mr. Hungary számot Mégötlövés nélkül? Mivel meg sem akarom számolni, hogy hány Kerekes koncertről maradtam le az utóbbi hónapokban, még sosem láttam a hollywoodi fogpaszta mosolyú, Steve Wondert megszégyenítő vidámságú dobos Viktor tolmácsolásában a vanmórdrinkLacikám?-at. Csak ajánlani tudom mindenkinek az élményt. 

Ajánlom továbbá a felszabadult mezítláb táncikálást a fűben, ilyen remek zenei alapokra. Önregeneráló hatása már-már felülmúlhatatlan. 

A Kollégának meg üdvözlet még egyszer, jó volt újra látni.

(P.S. egy nappal később: A Zsuel blogja is feltámadt. Juhé!)