hétfő, március 28

Boldogat!

A hétvégén rendkívüli megpróbáltatásoknak lett kitéve a rekeszizmom, gondolom az ünnepi alkalomra való tekintettel.

Kezdődött ott, hogy szombaton, a suli után, koncert előtt, vártam a Reklámszakemberek Gyöngyét, hogy hófehér-rozsdás paripáján elszállítson a koncerthelyszínre. Hogy hasznosság tegyem magam a várakozás alatt, beugrottam cigarettáért nekije, mert a Reklámszakember az bizony füstölög. Kesely musztángon vagy fehér-rozsdás paripán, de füstölög. Ez is a marketing része. A boltban pedig ez történt:
Pénztárosnéni: -Pííííty! almalé Pííííty! csoki
Tücs: - Kérnék még egy sötétkék dönnhillt is.
P: - Pííííty! cigi, majd gyanakodva Hány éves?
T: - ???
P: - fenyegetően, mint aki most kapott rajta egy kiskorút Hány éves maga?
T: - Ööö... most leszek harmincegy...
P: - Ó, bocsánat, nem gondoltam volna.
T: - ... holnapután...
P: - Isten éltesse, ha már ünnepel, akkor rá is kell gyújtani!
T: - De én nem is dohányzom! (De azért nagyon jól esett a gyanakodás, köszi Néni! :) )

És még csak ezek után jött a családom:

T: -Zapja, hoztam az elhervadt tulipánt meg kankalint, majd ültesd ki a kertbe, hogy jövőre is szép legyen!
Zapja: - Csak egyet hoztál? Hát abból jövőre nem lesz semmi, az kevés ahhoz, hogy elszaporodjon...
T: - ??? Három tulipánhagyma van, meg öt cserép kankalin...
Zapja: - Ja, úgy jó, csak lesz már közte egy nőstény is...

Hugó: - Isten éltesse Mindkettőtöket! (Mer én ám a Zapám szülinapi ajándéka voltam eccer régen!)
Zapja: - Nyilvánosan kikérem magunknak mindkettőnk nevében! Egyikünk sem tök!

Tücs: - Na, akkor az első szelet tortát az egyik ünnepeltnek...
Zapja: - Mi ez a múlt idő? Én kérem most is ünnepelek, és még ünnepelni is fogok!

Hugó: - Bocsánat, hogy nem dió torta van, hanem csoki, én beszéltem le róla a Mamát, mert én azt nem szeretem...
T: - :(
Hugó: - Jaj, hogy mindig tekintettel kell rám lenni...
Anyuszi: - Ugyan, már megszokta 28 év alatt!
Zapja: - Ez van sajna, ez ilyen gyerekkori dolog nála. Ette a diót, aszondja nem szereti. Na, akkor megtörtem neki, de még úgysem szerette...

Végezetül, az egyik legpraktikusabb ajándékot idén Leától kaptam, aki írt egy meghatalmazást, hogy most már igazi bölcs korba léptem, innentől bárkinek megmondhatom, hogy fogja be, ha valami nem tetszik, mert én úgyis jobban tudom. Hurrá! :)



1 megjegyzés:

Kini írta...

Örvendve megindult szómenésednek (mert hiányoltam ám már a bejegyzéseidet!) kívánok utólag is boldog szülinapot, mert én meg persze mindig mindennel elkések :)
Na ezt a mondatot bogozd ki a harmincegyéves fejeddel!