Én, a nő

Pénteken kétségbeestem. Pont egy hete költöztem új, meghitt kis otthonomba, de egy hét alatt egyszer sem volt időm eljutni egy boltig, hogy megvegyem a hiányzó dolgokat. Annyira ugyanis nem hiányozhattak, hiszen minek kaja a hűtőbe, ha úgysem eszem, minek mosószer, ha úgysem vagyok otthon, hogy mossak, stbstb. Pénteken viszont besétáltam egy déembe, majd háromnegyed órányi ámokfutás után három teli szatyorral távoztam. Szinte sírva hívtam fel a Reklámszakemberek Gyöngyét, hogy itt a vég, én BÁRMIT elhiszek, hogy majd a bordó flakonos habfürdőtől bársonyosabb lesz a bőröm, hogy nekem korlátozott példányszámban előállított egzotikus kézmosószappan kell, hogy a megfelelő öblítőtől a ruháimnak Ázsia illata lesz, hogy nem élhetek lime-os/gyömbéres testradír nélkül és hogy muszáj megvennem azt a bizonyos parfümöt, csak mert az a neve, hogy Fresh Escape és ez mennyire aktuális, de leginkább azt, hogy mindezektől együtt majd most nekem jobb lesz. A Reklámszakemberek Gyöngye jókat kacagott rajtam, és kifejezetten üdvözölte, hogy ilyen remekül működik a fogyasztói társadalom. Hogy kicsit túltegyem magam ezen a  shopping-sokkon, lepakoltam otthon  a szatyrokat, majd átmentem a közértbe és feltöltöttem a hűtőmet. Nehogy már ne legyen otthon sör (mégis mit szólna a Noja, mikor meglátogat), chilis mogyoró, tortilla chips, barackos-kekszes csokoládéfagylalt, füstölt virsli, olivabogyó, 100%-os almalé, grapefruit, meg hasonló apróságok. 

De be kell látnom, hogy így nyugodtabb is vagyok kicsit. Kell néha lubickolni az önkényeztetésben. El is határoztam tegnap, egy nagy kád gőzölgő, levendula illatú, selymes buborékkal díszített vízben, hogy vannak dolgok, amiken nem érdemes spórolni. Mint a fürdősó, barack illatú hajpakolás, bársonyos habfürdő, na meg persze a Vivi step aerobic óráira fordított idő. Valahol itt kell ennek kezdődnie. Én lubickolok, fürdőzöm a női lét eme kiváltságos örömeiben, és amint megtanulom, hogy ezekre MINDIG érdemes odafigyelni, majdcsak átragad valaki másra is a jó közérzetem. Tartósan.