Születésnap és egyéb vigasságok

Jöjjön valami, amit már nagyon régen nem írtam, pedig kicsit ez lenne ennek a blognak a lényege: ez pedig a koncertbeszámoló. Most így viszonylag frissen kipattanva az ágyból, friss gondolatokkal (hálistennek nem látjátok, hogy mennyire nem frissen). 

Kezdjük ott, hogy nagyon büszke voltam magamra, mert egy fél éjszakás klipforgatás után felkeltem időben és bementem a suliba, sőt megírtam még a marketing vizsgát is. Vállveregetés. 

Suli után szólt hozzám a Zuniverzum. Egészen konkrétan úgy történt, hogy bementem egy boltba üdítőt venni, vettem kicsi üveges toppdzsoj almalét, aminek a kupakjában mindig vicces üzenetek vannak. Zsebre vágtam a kupakját, megittam, majd kíváncsiságból belenéztem abba a kupakba mégis. Ez állt benne: SZABAD VAGY!

Szerintem a Zuniverzum nagyon vicces valami. De tényleg! Én jót vigyorogtam, köszönöm. 

Aztán összekaptam magam az esti gigamega születésnapi rendezvénysorozatra. Ez elég jól sikerült, a dacból elkövetett miniszoknya és csillogós cicás póló hordás, kedvenc rúzs, egy kis vadóc hajtupír jó hatással volt az önbizalmamra. Drága Tanárúr barátunk, akinek a neve mellé mindig kell kicsi szívecskéket rajzolni, meg is jegyezte, hogy  rendben, hogy ilyen kegyetlen módszerrel akarok végezni a világ összes pasijával, de miért őt gyilkolom le először, mikor amúgy pont segíteni jött? Azért rendet rakott a gépemen így is és elfuvarozott a koncertre. A csupa nagybetűs A KONCERTre. Mert a Kerekes Band nem minden nap 15 éves, úgyhogy nem volt számomra kifogás, ott akartam lenni a fedélzeten, bármi áron. Végül elővételes áron sikerült, úgyhogy tök jól jártam. Már csak a másik születésnapost kellett meggyőzni, hogy nem akar otthon ülni egyedül, rossz kedvűen, amit kellő határozottsággal sikerült végül megoldani. Amíg nem érkezett meg, addig én belevetettem magam a tömegbe és majdnem az elsősorig jutottam a rendezői jobbszélen, mindössze egy cövekként álldogáló,  de legalább alacsony, hatalmas fekete retiküljét szorongató nőt nem sikerült beelőznöm, de egy idő után úgy gondoltam, hogy akkor innentől magára vessen, ha ugrálás közben néha letarolom. És onnantól IMÁDTAM az egészet, mint ahogy ez nálam régebben normális volt. A Kerekes Band koncertekre járkálásról nem érdemes leszokni. Sőt, kifejezetten ártalmas. Még mindig ez a zene a legjobb a füleimnek. Néha meg is álltam, csak úgy csukott szemmel, élveztem ahogy ring a hajó a tömeg ugrálásától és hagytam, hogy elárasszanak a hangok. Libabrrr... Aztán ihajcsuhaj tovább. Az új nóták is nagyon rendben voltak, szerencsére hamarosan kielemezhetem őket alaposabban is, mert már stúdióban ücsörögnek miattuk a fiúk. Ez azért is jó, mert így kénytelenek lesznek jó sok lemezbemutatót tartani. 

Eccercsak aztán megérkezett az Eccter, úgyhogy onnantól a pult mellé helyeztük a főhadiszállást és igyekeztünk minél rövidebb idő alatt minél több dologról elfeledkezni. Ez egészen jól sikerült, innentől csak szakaszokban emlékszem a fejleményekre, pedig a mintavétel alapján egészen érdekesek. Rémlik, hogy többször lógtam a pult tetején, hogy messziről is biztosíthassam a tisztelt zenekart a rajongásomról. Aztán sikerült kisajátítanom egy egész brácsást magamnak, jó időre megfosztva ezáltal másokat tőle. Utólagos reklamációkat sajnos nem áll módomban elfogadni. Amúgy a Kolléga csak magára vethet, mert miután a nyakába ugrottam azzal, hogy hűdehiányoztak nekem, közölte, hogy "Ezer éve nem találkoztunk, amúgy is ápolni kell a lelked, rögtön összepakolok aztán sziagyeremitiszol?" Hát és én mondtam, hogy óóó Mester, megvárhatom? és akkor így. Azt hiszem valami blogtalálkozót is emlegettünk, de már nem pontosan tudom, hogy mi lett ennek a vége, hogy akkor az Elsősorosok találkoznak, vagy a Tücsökzenések (mert ha lassan elérem az ezredik posztot, akkor az is elég aktuális lesz), vagy a két blog találkozik egymással, és IP címeket cserélnek, de majd valami lesz.  Aztán az Eccter még kifejtette, hogy micsoda szexi elemek vannak a produkcióban, pedig még fekvőtámaszozni nem is látta a Zsombort, de én ugye, khm, szigorúan, khm, szakmai szemmel nézem az egészet és emiatt nem látok tovább a világ leglazább jobb csuklójától, szóval nem  is értem miről beszél. 

Valamikor ekkortájt marcona biztonságisok kitereltek minket, hogy véget ért a móka mára, úgyhogy  kissé elszontyolodva el is indultunk be a városba jól. Na például ezt nem tudom, hogy jutottunk az Ellátóba, mer aztán csak úgy ott voltunk sokat, meg még Fogasházban is, aztán már reggel öt volt és elmentünk haza. Mert onnan is kitereltek, hogy zárnának. Még ilyet!