Komolyan. Sebészileg. Ki fogják operálni a bőcsességet belőlem. Kettőt is. De még az is lehet, hogy hármat, bár a dokim szerint reménykedjek, hogy az békén marad. Merthogy három bőcsességem is úgy döntött, hogy nem funkcionál rendesen. Kettő össze-vissza nőtt, meg taszigálja a többi nem bőcset, a harmadik meg lappang, mer lusta. Mer nekem még a bőcsességem is idinyóta. Ez van kérem.
Kifejezetten vigasztaló, hogy miután tegnap majdnem szájzárat kaptam az egyik rakoncátlankodása miatt, ma két orvos is biztatónak szánt zavart mosolyokat küldött felém. Az egyik a saját orvosom, hosszú évek óta az első ember, akinek teljes bizalommal hagytam, mint oroszlán a cirkuszidomárnak, hogy a tátott számban matasson. Még megvan a feje. Sőt az ujjait sem haraptam le. Lidocainnal viszonylag könnyű engem elvarázsolni. Cserébe most problémamentes fogsorom van, leszámítva a bőcseket. Amihez már az ő eszköztára kicsinek bizonyult. Átküldött hát a szomszéd bácsihoz, aki nagyobb falatokra is vállalkozik. Mármint kockáztat magából nagyobb darabokat is, ha mégis harapnék. Előtte azonban még megtudtam, hogy a drága dokinéni maga is halogat egy hasonló akciót már évek óta. Így megy ez. A fodrász utál hajat vágatni, a szakács meg nem főz otthon még rántottát sem.
A magas, idős, fogós kérdésekben járatos bácsi nagyon kedvesen fogadott, elolvasta a beutalómat, amin szerepel a problémás bőcs pontos koordinátája, majd rákérdezett, hogy melyik fogamról lenne szó, megnézte a röntgenemet fordítva, rákérdezett újra, majd élőben megnézte a fogsorom másik oldalát... aztán zavartan köhécselve megtalálta a helyes áldozatot. Kiderült, hogy korán van még foghúzáshoz, mármint szó szerint, merthogy ő fél nyolc előtt nem húz ki egy 28-ast. Az ilyen esetek mindig az utolsó teendők aznap. Gondolom, hogy ne legyen már fültanú a váróban, illetve ha kivéreznék, feltűnés nélkül le tudjanak csempészni a csomagtartóba vagy a hátsókertbe egy nagy fekete zsákban...
Azért kaptam időpontot, még egy hétig élvezhetem az életemet. Ha túlélem, akkor egy másik beutalóval mehetek egy másik helyre, ahol nemcsak húznak, de vágnak is. Csodás lesz, de utána végre boldog együgyűségben tengethetem tovább az életem.
2 megjegyzés:
Ne izgulj, túléled... nekem az összes eszemet elvették úgy 8 éve... egészen pontosan asszem 2003. január 2-ára sikerült begyulladnia a bal alsó bölcsemnek... aztán vizsgaidőszak ide vagy oda, bizony, akkor már az összestől megszabadítottak a szentkirályiban... azóta se szívesen megyek arrafelé... :)
Váááá, jaj, oda is kell majd mennem. Pont a bal alsó miatt. :-/
Megjegyzés küldése