Egy kis botlás

Tisztelt Illetékes, aki oly gondosan és lelkiismeretesen felmarta a Károly körút 3-as szám előtt egy darabon a járdát!

Engedje meg, hogy gratuláljak, remek munkát végzett! És kérem bocsássa meg nekem itt rögtön az elején, hogy nem mindjárt "kimagasló" munkáját dicsértem, mert ugye az kissé képzavar lenne. A "bemélyedő" meg nem hangzik túl jól. De azért higgye el, rám így is nagy benyomást tett. A térdeimre főleg. Bár Ön előtt eshettem volna térdre, hogy érzékeltessem elragadtatottságomat, de sajnos nem így esett.

Azért pedig külön szeretnék köszönetet mondani, hogy egyszer s mindenkorra eloszlatta önismereti botladozásaim során felmerült kétségeimet: most már biztos, hogy nem vagyok esettlen! Kifejezetten és határozottan esett vagyok! Kicsit ugyan L-esett, amin még a helyi virágboltos is nagyon lesett, de azért még nem klinikai esett. No de sebbaj, attól még igazán jól esett ez a kis figyelmesség. Nevezetjük persze kisebb balesettnek is, de ez így nem egészen pontos, mert ez inkább egy jobbesett. A bal térdemen csak egy apró karcolás van, a jobb térdem sebesebben ért földet. Jobb esettben legalább a kezeimet szerettem volna megkímélni, mert több szempontból is kímélnem kéne őket, de viszonylag szerencsés esettnek tekinthető, hogy csak a tenyereim égtek egy kicsit, az ujjaimnak és a csuklómnak nem történt bajuk. Hálistennek legalább ma rajtam kívül az eső nem esett, így koszos nem lettem, csak kissé szakadt. Szóra sem érdemes, az alig féléves, mintha-rám-öntötték volna Levisem, a szülinapomra kaptam a pasimtól, de majd veszünk másikat, végül is ez ilyen filléres cucc, amúgy meg csak egészség legyen, az a fontos, ugyehogy?

Gondolom örömmel értesül arról is, hogy "csak" a masszívabb elektromos hegedűm volt épp a hátamon és így nem a törékeny népi hegedűmet sikerült nagy lendülettel a földhöz vágni. Ez még csak el sem hangolódott. Szinte meg sem kottyant neki. Az a kis repedés az álltartón a tartócsavar mellett meg igazán semmiség. Majd szigszalaggal körbetekerem. Sajnos cserélni nem lehet, mert nem szabványméret. 

Egyébként is úgy érzem ezzel valami fontos karmikus lépést tettünk meg mindketten. Talán előző életében Ön boldog mezei cickányként rohangált a szavannákon, én pedig figyelmetlen elefántként tiportam Önre. Eddig fel sem merült bennem, hogy esettleg elnézést kéne kérnem ezért Öntől, de most már talán túlléphetünk ezen a kis incidensen. Vegye úgy, hogy ma reggel az Ön bocsánatáért esedeztem. 

Mindazonáltal tisztában vagyok vele, hogy karma ide vagy oda, jelenlegi életemben is figyelembe kell vennem eme nem mindennapi történés szimbolikus jelentőségét. Mindenképpen esett-tanulmányt írok majd magamról, hogy rájöjjek mire próbált engem figyelmeztetni ezzel a lábaim elé hintett kátyúval. Egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon messze gyökeredző problémáról lehet szó, mert legszívesebben egész gyermekkoromig visszamentem volna, hogy nekem ne legyen más dolgom, mint sírni egy jót a fájó horzsolások miatt, a farmerom meg legyen anyukám gondja. Míg én büszkén viselném a harci sérüléseket, ő kisvakondos foltot varrna a nadrágom térdére és mindenki élne tovább boldogan, mert hát ez katonadolog. Még most is könnyek szöknek a szemembe a gondolattól, hogy legmélyebb sajnálatomra jelenlegi munkaköröm nem tűri sem a szakadt öltözetet, sem a kisvakondos rátéteket. Irigylem is Önt egy kicsit a munkájáért, járdát marni nyilván lehet foldozott nadrágban és bakancsban, senki nem kényszeríti, hogy tűsarkon tipegjen a belvárosban. Igazságtalan ez az élet, de nem untatom ezzel tovább, igazán nem Ön tehet ezekről a dolgokról.

Még egyszer köszönöm ezt a mai élményt, amit szívesen neveznék felemelőnek, de mivel nem emelt fel senki, ezért csak újabb képzavart hoznék létre. Szívem szerint felterjeszteném Önt egy kitüntetésre az Esésegyenlőségi Miniszternél, de sajnos nem neveztek még ki ilyet. Kész hanyagságnak tartom ezt, már igazán ideje lenne az államigazgatás efféle hiányosságait befedni, hogy ne járjanak ilyen rögös úton a hivatalos ügyek. 

Mély főhajtással üdvözlöm,

stbstb.