- Csak egy napra szólt a jegyem, nem egész hétre.
- Nem volt Malac koncert. (Csendesen megjegyzem: nyüff.)
- Hangosabb volt. Pontosabban, az MR2-nél leszállt a fejem, pedig kora este sem volt még.
- Kevesebben voltak. Na nem sokkal, meg állítólag pont a leggyengébb napot fogtam ki.
- Bár volt vihar, nem áztunk el.
- A VIP-nak már mégVIPbb része is van. És feltöltős kártyával lehet csak fizetni.
- Idén a Sziget semmilyen végzetes és katasztrofális hatással nem volt a magánéletemre. Nem ismerkedtem és nem flörtöltem István keresztnevű egyedekkel, csakis legálisan csókolóztam, nem küldtem részegen kompromittáló sms-t senkinek, csak olyannal vallottunk egymásnak kölcsönösen szerelmet, akivel tényleg egymáshoz tartozunk... azt hiszem a sokéves Sziget-betegségemből végre hivatalosan is gyógyultnak nyilváníthatom magam. (Biztosan a napijegy az oka, hehe.) Mindenesetre: viszlát, sötét múlt és hellóbébsz, izé, tudod, azt sajna nem állíthatom, hogy nem szoktam a Szigeten ismerkedni, de attól még te nagyon teccesz... *kacsint*
Azért be kell vallanom, hogy ott tartózkodásom első öt percében, amint megtaláltam Eszter barátnémat a színpad előtti kordonnál bőszen kattintgatva kicsipiroscsodagépével, lebonyolítottam a 2010. év félresikerült beszélgetését:
T: - (üvöltve) Holááá! Ő itt Magyarország legrondább basszusgitárosa!
E. - Ooops. Ez meg itt a másik oldaladon a felesége...
T: - Ööö... Ott leszek hátul, ha keresnél...
Bejegyzések
1 megjegyzés:
az idei sziget életérzéhez tartozik:
Most hogy a Szigetnek vége, ma találkoznom kellett egy nyomozóval, bejött hozzám a múzeumba.
...meg lehet kérdezni, miért? mi történt?
-áááh semmi különös, csak vasárnap hajnalban lesmároltam... :D
Megjegyzés küldése