Mert megdéemlem

(Vigyázat, megint csacskaságokról írok sokat!)

Néha magam is meglepődök, hogy mi nők mennyire hatékonyan tudjuk alkalmazni a vásárlásterápiát nyüszögős hangulat kezelésére. Egy férfi fejében szerintem meg sem fordul, hogy a "beugrom a drogériába" kifejezés micsoda veszélyeket rejt magában. Pedig nem csak ruha- és cipőboltban lehet ész nélkül szórni a pénzt. Neeem.
Én például azért mentem, mert fogytán volt otthon a fogkrém, a zsepi meg a wc papír. Mivel ezekből megvan a bevált márka, akár öt perc alatt is elintézhettem volna. De neeem. (Megjegyzem zsepiből helyből a "Wohlfühl" típusú kell. Mert attól tuti jobban érzem magam.) 

Egyértelműen kellett még citrusillatú felmosólötty, ami a szóda erejével hat. Mert enélkül lehet élni, meg takarítani, csak ezzel egy picit jobb. Meg tudom indokolni. Régen utáltam a felmosást, nagyon. Pfuj. Bármikor porszívózok meg mosogatok, csak felmosni ne kelljen. De aztán elmentem megnézni a lakást, ahová Leah keresett magának lakótársat. És olyan jó volt oda belépni, mert jó illat volt. Ez a citrusillatú csoda tehetett róla, én meg onnantól szerettem felmosni, mert akkor otthon illata lett az otthonnak. Azóta nincs mese.

Ezenkívül igenis lehet morfondírozni tíz percet, hogy melyik szúnyogriasztót vegye meg az ember, ha mind a hatféle 1099 Ft-ba kerül. És valószínűleg mind ugyanannyira hatástalan, legyen bár bio vagy vegyszeres.

A kókuszos samponom meg akciós volt. Márpedig a hajamra kell a kókuszillat. Akkor is, ha úgyis kiöblítem. 

Na meg tehetek-e róla, hogy ott volt az a halvány türkizkék körömlakk? Az a csillogós. Hát én raktam oda? Valószínűleg hullakék hatást kelt használat közben, de így az üvegben annyira szép. Meg az a másik babarózsaszín is. Bár ha csak kívülről tetszik a színük, akkor vehettem volna inkább ilyen színű hímzőfonalat, azt valószínű hamarabb felhasználom. De hímzőfonalat nem árulnak a drogériában. Pech. Amúgy megpróbáltam otthagyni mindkettőt. Tíz percet vacilláltam, beraktam a kocsiba, aztán mégis visszatettem a polcra. Végül begurultam, hogy éppen önkényeztetek, hát miért fosztom meg magam ettől a néhány ml örömtől? Gyorsan találtam is még egy "Goddess" színárnyalatú rúzst is. Nem aprózzuk el. Legalább azt is tudom már, hogy a narancssárgának van Istennő árnyalata. A rózsaszínnek Ártatlanság, a pirosnak meg Imádom és Csókoljmeg árnyalatai is léteznek. Fogadjunk ti sem tudtátok. Ejnye. 

A kenceficés pult tükre szerint amúgy a Goddess árnyalat remekül áll a türkizkék inges, türkizkék szemű, szeplős, copfos, komoly és határozott benyomást keltő csajoknak. Akik éppen ezért nyugodtan vehetnek maguknak türkizkék mintás hajcsipeszt, mert az is jól fog nekik állni. 

Ez így kérem egyben olyan 40 perc, simán. És a wc papír-zsepi-fogkrém triád költségének négyszerese. 

Mire átcipelem a két teli szatyrot és a hónom alá csapott, ide-oda csúszkáló 16 tekercset a fél kilométer hosszú áruházon, azért kicsit nyűgös lettem újra. Mert így mégsem lehet megállni még fagyizni egyet, vagy karamellel töltött fehércsokicsigát venni a marcipánboltban. Hogy néz már az ki. "Jónapot, szeretnék még két csigát e mellé a tizenhat mellé, kérem akassza a fülemre, köszönöm!"

Kárpótlásul a buszmegálló felé megláttam az egyik újság címoldalán Ms Diazt: "Cameron mosolya belülről fakad" felirattal. Szerintem ez irtó mókás. Szerintem az én mosolyom is belülről fakad, ha ilyeneket olvasok. :)