Oktalanmány

Hát kérem, ügyintézek. Zseniális teheccséggel. 

Mert jövő hónapban lejár a személyim. Ami végül is logikus - mint azt nagy nehezen megmagyarázták nekem -, mert ugye mégsem rohangálhatok nagymamakoromig a középiskoláskori fotómmal. Egy idő után nehéz lenne beazonosítani. Bár sokan mondták, hogy a rugdalódzós-vigyorgós fotómon teljesen felismerhető vagyok, akkor talán működhetne ez később is. De ha nem, hát nem. Megyünk intézni ügy. (Remélem elválós igekötő...)

Gondosan utánanéztem, hogy személyit bármelyik okmányirodában lehet intézni, nem kell a bejelentett lakóhely szerintihez kimászni.  Ennek megfelelően kiválasztottam egy látszólag sok ügyintézővel bíró, kellőképpen útba eső ügyfélszolgálatot és némi gyorséttermi mosdóban elkövetett színpadi mennyiségű sminkfelhordás után mosolyogva besétáltam. Az információs pultnál aztán mosolyogva közölték velem, hogy legközelebb június közepére kaphatok időpontot ott helyben, telefonon esetleg hamarabb is. Óje.
Végül mégsem hagytam magam (ha már smink, ugye), pár reménytelen kimenetelű telefonos kísérlet után megcéloztam a Központ Okmányirodát. Először lazán az "előre egyeztetett időpont" tábla felé kanyarodtam, hátha ott be tudok szerezni egy előre egyeztetett időpontot. De nem. Ellenben átirányítottak a másik épületbe, hogy miért nem húzok inkább egy sorszámot és intézem el azonnal? Hja kérem, szóval mégiscsak lehet ilyet? Innentől már fél óra alatt elintéztem mindent (sorszám, fotó, adategyeztetés, bankkártyás!!! illetékfizetés, aláírásminta, mosoly, pápá, jövőhétenjöjjönértevissza).
Még egyetlen picit sokkoló élményem volt, amikor megmutatták a rólam készült friss fotót, színesben, nagyképernyőn. Az hagyján, hogy nem egy színpadi díva nézett vissza róla, de ha reggel kócosan, gyűrötten, az ágyból kitámolyogva ülök a gép elé, akkor se tudtak volna ennél beesettebb szemeket és nyúzottabb arckifejezést varázsolni. A néni megkérdezte, hogy tetszik-e (hogyne...), én meg félénken visszakérdeztem, hogy nem gondolja-e, hogy kicsit sápadt? Na, ezen nagyon megsértődött, mert szerinte ez egy remek kép.
(A jó hírem az, hogy utána ezt a képet igazolványkép méretűre zsugorítják és fekete-fehérben nyomtatják a kártyára, amely formájában már tényleg egészen emberi arc lesz belőle.)